Ariel Toaff történész
„Az emberáldozatok mítosza nem csupán antiszemita hazugság – méltatta Ariel
Toaff könyvét a Corriere della Sera hasábjain egy másik ismert olasz zsidó
történész, Sergio Luzzatto. – A keresztény kor évszázadai alatt a zsidókat
lépten-nyomon rituális gyermekgyilkossággal vádolták meg, amelyek a modern
korban sem szűntek meg. (
) Érthető, hogy a holokauszt tragédiája után a
»vérvád« különösen tabutémának számított, és hallatlan intellektuális bátorság
kellett ahhoz, hogy valaki a teljes dossziét újra felnyissa. (
) Ezt a bátor
lépést most megtették.”
A Véres húsvétokat azonban nemcsak szakszerűen bírálni, de – mivel a múlt héten
a szerző visszavonta a kereskedelmi forgalomból – pontosan ismertetni is nehéz.
Amennyiben azonban hihetünk a Corriere tájékoztatójának (amelyet Toaff egy
interjúban hitelesnek ismert el, szemben a média túlnyomó részével, amely
szerinte eltorzította az állításait), a könyv fő tézise, hogy a 11. századtól a
német nyelvterületen élő vagy onnan származó „fundamentalista” askenázi zsidók
valóban elkövettek rituális gyilkosságokat. A Toaff által megfestett fanatikusok
részben a keresztes hadjáratok mészárlásai miatti bosszúból, részben a
gyermekvérnek tulajdonított gyógyhatás miatt, részben pedig egyes misztikus
kabbalista tanok betű szerinti értelmezéséből mutattak be emberáldozatokat, az
így nyert „kóser vérrel” (sic!) pedig a frissen körülmetélt gyerekeik sebét
gyógyítgatták, illetve azt széderestén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén
borba csepegtették vagy por alakban a maceszba sütötték. A történész főként az
1475-ös trentói (tridenti) vérvád aktáit elemezve jut arra a következtetésre,
hogy a zsidók nem mindenütt voltak ártatlan áldozatai a vérvádaknak, sőt a kóser
gyermekvér a 15. században állítólag olyan kapós portéka volt, hogy a
hitközségek az Alpokon át komoly kereskedelmet bonyolítottak vele.
Teljesen érthető, hogy az olasz zsidó hitközség, köztük a történész apja, a két
évtizede a római zsinagógában II. János Pál pápát fogadó Elio Toaff volt római
főrabbi is „fájdalmának, csalódottságának és megdöbbenésének” adott hangot. A
könyv emellett katolikus berkekben is megütközést váltott ki, egyebek mellett a
trentói székhelyű – a helyi egyházmegye alá tartozó – Központ a Vallásközi
Párbeszédért vezetője, Alessandro Martinelli is tiltakozott. Igino Roger érsek,
egyháztörténész, aki a tridenti Simon-ügy felülvizsgálatát vezette a katolikus
egyház részéről, úgy nyilatkozott, hogy Ariel Toaff tudománytalanul használta
fel a dokumentumokat saját teóriájának igazolására. Mégis inkább a Toaffnak
katedrát biztosító Tel Aviv-i Bar-Ilan Egyetem és az intézményt támogató
amerikai ortodox hitközségek fellépése lehetett az a meggyőző érv, melynek
hatására a szerző a múlt héten megkérte az Il Mulino kiadót, vonja vissza
könyvét a boltokból, hogy „átdolgozhassa, és a lehető leghamarabb tisztázhassa
azokat a sorokat, amelyek alapot adtak a sajtóban megjelent torzításoknak és
hamisításoknak”.
A szerzőt – állítása szerint – megdöbbentette, hogy „tudományos kutatását a
zsidóság elleni, a vérvádat igazoló írásként állították be”, valamint elnézést
kért mindazoktól, akik megütköztek a könyvének és neki tulajdonított
torzításokon. Igaz, néhány nappal korábban még azt nyilatkozta a Haarec című
izraeli napilapnak, hogy „vannak, akik új Jigal Amirnak (Jichak Rabin
miniszterelnök gyilkosa – a szerk.) akarnak beállítani, de nem félhetünk attól,
hogy kimondjuk az igazságot”.
2007. 02. 23. (XI/8)
