Manapság népszerűek a kincsek után kutató régészprofesszorok. Ön is
Indiana Jones és Robert Langdon nyomdokain jár?
– Régész vagyok, nem kincsvadász. Nem vagyok teológus sem, realista tudósnak
tartom magam. Tudom, hogy a közvéleményt élénken foglalkoztatják az elveszettnek
hitt kincsek, mint a Grál-kehely legendája vagy akár a frigyláda. A jeruzsálemi
Templom kincsei azonban az évszázadok során valahogy elkerülték az emberek
figyelmét. Pedig a frigyláda közel kétezer-hatszáz éve elveszett már, a
Grál-kehely meg a középkori folklór találmánya csupán. A jeruzsálemi Templomból
elhurcolt tárgyak, az aranymenóra, a szent kenyerek asztala és az ezüstkürtök –
amelyeknek a képe Rómában Titus hadvezér diadalívén látható – azonban olyan
tárgyak, amelyekről biztosan tudjuk, hogy túlélték az ókort.
Még ma is léteznek?
– Igen, biztos vagyok benne. Ezek a legértékesebb bibliai kincsek,
amelyeknek a történetét és sorsát reálisan lehet és érdemes is kutatni. Ezért
vágtam én is bele ebbe a tízéves kutatásba.
A könyvéből kiderül, hogy személyesen nem látta a jeruzsálemi kincseket. Nem
is tartja fontosnak, hogy nyilvánosság elé kerüljenek?
– A menórát és a többi tárgyat a 7. század óta senki sem látta. Ugyanakkor
az általam feltárt történelmi dokumentumok és ókori iratok alapján személyes
meggyőződésem, hogy a Templom kincsei a Szentföldön vannak, a mai Palesztin
Hatóság irányítása alatt álló területen, a júdeai sivatag szélén. Humanista
tudósként azonban azzal is számolok, hogy ezek a tárgyak – amelyek birtoklásáért
a múltban már annyi vér folyt – ma is hatalmas konfliktusforrást jelentenek,
különösen az izraeliek és a palesztinok között. Beláthatatlan veszéllyel járna,
ha hirtelen előbukkannának.
David Roberts festménye: Jeruzsálem legyőzése és lerombolása
2006. 10. 13. (X/41)
