Dan Brown a londoni bíróság előtt. Eleinte ő sem hitte el
Mi volt előbb: a Da Vinci-kód vagy a Szent vér, szent Grál? A londoni
felsőbíróságon éppen húsvét előtt fejeződött be a nagy médiaérdeklődést kiváltó
per, amelyben arról folyt a vita, vajon Dan Brown saját ötleteként írta meg az
utóbbi évtizedek legnagyobb könyvsikerének tekintett könyvét, vagy máshonnan
vette a témát. Mint arról korábban lapunk is írt (Dekódolt Da Vinci. Hetek,
2004. november 5.), A Da Vinci-kód című áltudományos regény szerint Jézus
titokban összeházasodott Mária Magdolnával, akitől keresztre feszítése előtt
gyermeke is született, és leszármazottaik ma is élnek. Egy több mint húsz éve
megjelent könyv, A Szent vér, szent Grál szerzői szerint azonban ezt a teóriát
ők találták ki, és Brown egyszerűen ellopta az ötletüket. Michael Baigent és
Richard Leigh ezért plágiumpert indítottak Brown ellen. Ez utóbbi mű még
képtelenebbet állít: a brit írók szerint Jézus meg sem halt, mást végeztek ki
helyette Jeruzsálemben, ő pedig Mária Magdolnával Dél-Franciaországba menekült,
ahol leszármazottaik megalapították a későbbi frank uralkodóházat, a
Meroving-dinasztiát.
A szerzői jogi per tárgya ugyan nem az volt, hogy ezekről a teóriákról állást
foglaljon, a bírósági eljárás mégis világossá tette: teológiai sarlatánoktól
származnak a szenzációs felfedezésként reklámozott elméletek. Igaz, Michael
Baigent és Richard Leigh nem is igyekeztek szakértőként feltűnni a per során: ők
afféle történelmi ufókutatókként elismerték, hogy céljuk az volt, minél
merészebb kiindulópontokat találjanak összeesküvés-elméletekre épülő
könyveikhez. Ezért találták ki, hogy a Grál- legenda valójában Jézus titkos
történetét rejti, amelyet egy állítólag évszázadok óta titokban működő
szervezet, a Sion Rendje őriz. Akkoriban ment a mozikban az Indiana Jones
sorozat, amelyben hol a frigyládát, hol a Grál-kelyhet keresték. Az előbbiről
Graham Hancock önjelölt régész írt bestsellert (Jel és pecsét: Hajsza az
elveszett frigyláda nyomában), míg Baigent és Leigh a Grál-történetet dúsította
fel a Mária Magdolnáról szóló gnosztikus mítosszal (Az abbé titka: Szent vér,
szent Grál). A szerzők komolyságát jelzi, hogy más műveikben a Szfinx és az
Orion-csillagkép összefüggéseiről (Hancock), illetve az alkimisták titkairól (Baigent)
rántják le a leplet.