hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Parasztapostolok a magyar irodalomban
Protestáns ébredési mozgalmak Magyarországon a 20. század első felében – írói szemmel

2005. 07. 19.
A 20. század első felében szerte az országban beszéltek az emberek olyan "hívőkről" – nazarénusokról, baptistákról, szombatistákról, adventistákról, metodistákról –, majd az első világháború után olyan "reszketősökről", azaz pünkösdiekről is, akik erkölcsi tartásukkal, hitükkel és szokatlan gondolkodásmódjukkal nagyon elütöttek a szegény, megnyomorított magyar parasztságtól. A Nyugat első nemzedékéből Móricz Zsigmond, Kodolányi János, Juhász Gyula, Sinka István, Tamási Áron, Tömörkény István, sőt korábban két arisztokrata szerző, Eötvös Károly és Justh Zsigmond is mind kapcsolatba kerültek a különféle ébredési mozgalmakkal és szépirodalmi alkotásaikban teret adtak a témának.  A krisztusi hit a magyar irodalmi kánonba csak szórványosan került be – annak ellenére, hogy jelentéktelen falvakban is ekkorra már hat-nyolc különféle hitvalló protestáns gyülekezet működött. A pesti irodalmi körök, azaz olyan urbánus szerzők, mint Ignotus, Ady, Babits vagy Kosztolányi figyelmét elkerülte a jelenség, hiszen ők a Párizsból jövő városi irodalom tanulmányozásában és követésében látták a magyar irodalom megújulásának esélyét. Összeállításunkban néhány olyan gyöngyszemet mutatunk be, amely a vidéki Magyarország képéhez tartozó egykori "parasztapostoloknak" kíván emléket állítani.

Akik elsőként feltűntek: 

Már az 19. század végén kiemelkedett két protestáns közösség a történelmi egyházak egyeduralmának világából: a nazarénusok és a szombatisták. Erkölcsi tisztaságukkal, a Biblia tanításán alapuló életvitelükkel új irányvonalat képviseltek. Két nemesi sorból származó író is felfigyelt rájuk. 

A nazarénusok hitéről és történetéről Eötvös Károly írt először – előbb riportsorozatot, majd 1904-ben könyv alakban is megjelentette munkáját
A nazarénusok címmel. 

Eötvös az 1880-as évektől 1914-ig, tehát közel harminc éven át, az első világháború kitöréséig a magyar közélet egyik legtekintélyesebb alakja volt: a legkeresettebb ügyvéd, politikus és publicista, akiről még a nemzetközi közvélemény is úgy tartotta, hogy az emberiség egyik legbátrabb és legbecsületesebb férfia. Nevét leginkább a tiszaeszlári per során nyújtott feledhetetlen kiállása miatt ismeri az utókor. A korában "szektának" bélyegzett mozgalommal kapcsolatban is – csakúgy, mint a per során a zsidók megbélyegzésével kapcsolatban – mélyebb megfontolásra int: "Birálták hitük tartalmát mások. Egyházi és világi hatóságok, katonaság, lelkészek, sajtó emberei. Sokat irtak, sokat beszéltek róluk, de engem se írás, se beszéd ki nem elégített és az én érdeklődésem kellő kielégülést nem talált." 

A nazarénusok eredete és története azért foglalkoztatta a nagy formátumú államférfit, mert "a tárgy különös", és mint politikus, sokat gondolkodott a nemzetek és a vallások eredetén, valamint a tökéletes szabadság lehetőségén. Erre a következtetésre jut:
"A léleknek szabadság kell, hogy legyen ideje és módja fölkeresni az életnek, a boldogságnak s az üdvösségnek titkait. Nagy titkok ezek, melyekhez csak a hit segítségével juthatunk el. Pál, a nagy apostol azt mondja, hogy csak az a hit, a mely megvalósítja reményeinket s megmutatja a láthatatlan dolgokat. Én azt hiszem, neki van igaza s nem annak a sok papnak, tudósnak és bölcselőnek, a kik nehéz, hosszu, elmefárasztó és lélekölő tudományt csináltak a hitből. S nevezik azt hittannak, egyházi törvények s hitelvek rendszerének." Műve anekdotázó, kellemes hangvételű, tárgyilagos munka a századforduló patetikus nyelvén.

Szintén a nazarénusok világával ismerkedett meg Justh Zsigmond (1863–1894). Az arisztokrata nagybirtokos jogi és gazdasági tanulmányait Zürichben és Párizsban végezte. Valószínűleg az intellektuális-szellemi izgalmakra való nyitottsága, egyfajta különcsége volt az, ami arra késztette, hogy 

a nazarénusjelenséget vizsgálja. Hitvalló emberek több művében is megjelentek – nagyon tisztelte a nazarénus közösség tagjait, sőt tőlük várta a jövőben a nép erkölcsi felemelkedését.

E két arisztokrata személyesen ismerte és átfogó tudással rendelkezett a hitvalló vallási közösségekről. Más alkotásokban csak egy-egy momentum kerül kiemelésre, jó példa erre Tömörkény István egyik novellája,
A szombatista, amely 1916-ban íródott. Tömörkény a realizmus jegyében alkot – novelláiban a vidám vagy semleges hangvétel? felütés nem egyszer kesernyés tragikumba csap át. Előszeretettel jelenít meg fura, különc alakokat, fura helyzeteket – nem véletlen, hogy a korában "szektásnak" tartott szombatista története felkelthette érdeklődését. A rövid írás egy vallásához hűséges szombatistának állított emléket, aki – bár nem fog fegyvert – a legveszélyesebb helyzetekben is gondoskodik társai ellátásáról, végül életét áldozza főhadnagyáért.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!