A csang/csáng ige származéka a csángó elnevezés. Az ige bolyongást, kószálást, csavargást, vándorlást, elkóborolást jelent. A népcsoport elnevezése világosan utal a csángókat máig jellemző költöző, telepes életmódra. Történelmüket senki sem ismeri pontosan, legendák lengik körül eredetüket. A csángók egy része 1764-ben, a mádéfalvi veszedelem után "csángált" el Székelyföldről az akkori Moldvába. 1764-ben, a vízkereszt utáni hajnalon több száz székelyt gyilkoltak meg Mádéfalván Bukov osztrák császári tábornok parancsára. Elsősorban azokat a férfiakat, akik ellenálltak az erőszakos határőr-szervezésnek. A veszedelem után több ezren menekültek el, elsősorban Moldvába. Más állítások szerint már a 14. század óta itt élnek a csángók, vagy talán még régebben, a honfoglaló magyarokkal érkeztek.
Nincs is egységes csángó identitás. Sok székely-csángó faluban moldvai magyaroknak, a Szeret folyó mentén pedig csángóknak vallják magukat. Azokban a falvakban, ahol már csak románul beszélnek, gyakran nem is tudják, hogy ők magyar származásúak, és egyszerűen csak katolikusnak nevezik magukat. Ez különbözteti meg őket a környéken élő románoktól, akik ortodox vallásúak.
Ugyancsak csángónak nevezik a Gyimes-szorosban és a Brassó közelében fekvő Hétfalu magyar etnikumú népességét, sőt a 18. század végén Bukovinába kivándorolt, majd onnan később a Kárpát-medencébe visszatelepített székelyeket is. Történelmileg helytálló az a nézet is, hogy a csángók ősei tervszer? magyar politikai elképzelés részeként érkeztek Moldvába. Feladatuk a középkori magyar királyság keleti határainak ellenőrzése, védelme volt. Az első moldvai határőr-települések legkorábban az 1241-42-es tatárjárás után létesülhettek. A 15. században a moldvai magyarok számát a Dél-Magyarországról ide menekült, az inkvizíció által üldözött huszita eretnekek is gyarapították.
A román felfogás ezzel szemben a moldvai csángókat a katolikus egyház által elmagyarosított románoknak tekinti. Ez az ideológiai indíttatásból született elmélet ma a csángók "visszarománosítását" hivatott szolgálni.
Sokasodás, vándorlás
A csángókat mindig a nagy család, a sok gyerek vállalása jellemezte, s jellemzi még ma is. A Moldvában élő csángók száma a demográfiai adatok szerint 1930 és 1992 között több mint kétszeresére nőtt. Moldva a szocialista iparosítás éveiben Románia legjelentősebb népességkibocsátó vidéke volt, s ekkor a románsággal együtt a moldvai csángók egy része is az erdélyi városokba és az ország iparvidékeire költözött.
"Hej, Istenem, oltalmazóm-segedelmem, vándorlásban segítségem, ínségemben lágy kenyerem" – szól a csángók között ma is aktuális népdal. Budapesten egyes becslések szerint legalább háromezer csángó származású fiatal él és dolgozik, míg a diktatúra bukása után rengeteg fiatal kereste boldogulását Nyugaton, Franciaországtól Izraelig.
A csángó falvakban a legutóbbi népszámlálási adatok szerint közel 300 ezer csángó magyar él, akik közül mintegy 100–150 ezren beszélik még valamelyik magyar nyelvjárást. Az iskolákban az elmúlt ötven évben csak románul lehetett tanulni. Románia uniós csatlakozási szándéka óta folyamatosan enyhül a helyzet, de átütő eredmény a magyar nyelv? iskolák létrehozása területén még nem történt eddig. A moldvai papok mintegy 180 ezer katolikust tartanak nyilván.
2005. 06. 03. (IX/22)
