A film iránti érdeklődést jelentősen megnövelte a jóval a bemutató előtt kezdődött gyanakvás és viták annak antiszemita vonatkozásairól, valamint a forgatókönyvíró-rendező-producer Gibson
apjának holokauszttagadó nézeteiről. Ugyancsak "sokat hozott a konyhára", hogy az elővetítések során számos amerikai keresztény vezető látta a filmet, és bizalmat szavazott neki – jelentős közönséget nyerve meg számára. A hamvazószerdai bemutatót követő napokban szinte lehetetlen volt jegyet venni a Passionre, mivel a jegyek nagy részét előre, csoportosan felvásárolták. A film weboldalának a vetítés utáni napon több mint ötvenmillió látogatója volt. "A keresztény aktivisták és a viták ugyan segítettek (a népszerűség növelésében), de ekkora számoknál már a nagyközönségnek a film iránti igénye és a szájról szájra járó híradás működik" – jegyezte meg Bob Ferney, a filmet Észak-Amerikában forgalmazó Newmarket Films elnöke.
A Passion of the Christ cím? filmet az amerikai premierrel egy időben mutatták be Új-Zélandon, valamint Mel Gibson szülőföldjén, Ausztráliában, ahol az amerikaihoz hasonló érdeklődést keltett. A várakozások szerint a katolikus nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdai bemutató után folytatódik a sikersorozat – a film készítői és forgalmazói nagy reményekkel tekintenek a húsvéti hétvége elébe.
A bemutató előtti vita tovább folytatódik: a kritikusok véleménye erősen megoszlik az alkotás kapcsán – némelyek határozottan kétségbe vonják, hogy a film több lenne Mel Gibson személyes (meglehetősen konzervatív katolikus irányzatot képviselő) vallási érzületeinek kifejezésénél. Vermes Géza, az Angliában élő világhír? ókortörténész a The Guardian pénteki számában "kétórányi, szinte megszakítás nélküli, indokolatlan brutalitásnak" minősíti a filmet, megjegyezve: igazi problémája, hogy nem akadályozza meg, hogy a vizuális hatás judeofóbiához vezessen. Ari Goldman a The London Timesban megjelent kritikájában pedig úgy vélekedik, a film egyaránt káros a zsidókra és a keresztényekre nézve.
Számos kritika kiemeli, hogy a film túlzottan a szenvedéstörténetre helyezi a hangsúlyt, háttérbe szorítva Jézus szolgálatát, illetve hogy Pilátus a történelmi valósággal ellentétben túlságosan érző lelkű, szimpatikus figura, akinek itt szinte nincs is felelőssége Jézus halálában. Michael Novak nemzetközileg ismert katolikus szociológus annak a véleményének ad hangot, hogy 2004 a lehető legrosszabb év volt e film bemutatásához: az az év, amikor a durva antiszemitizmus egyszerre ütötte fel a fejét a világ számos pontján, és Európában a második világháború óta nem tapasztalt erővel lépett fel újra, miközben az arab média a gyűlölet és az ellenségeskedés eszméit terjeszti nemcsak a zsidó nép, hanem számos esetben a zsidó vallás ellen is.
2004. 03. 05. (VIII/10)
