Óvilág az Újvilágban

George W. Bush amerikai elnök és Silvio Berlusconi olasz kormányfő a vatikáni Szent Péter-bazilika előtt. Egy igazán globális szervezet Fotó: Reuters

A kereszténység eltérő ágai a különböző európai területekről érkező bevándorlókkal jutottak át Amerikába, sok esetben vallásüldözések elől menekülők kerestek boldogabb éghajlatot az óceán túlpartján. A gyarmati időszakban angol, protestáns betelepülők érkeztek a legnagyobb számban, közöttük vallási kisebbséget alkottak a francia vagy német származású katolikusok. Ez utóbbiak a legtöbb gyarmaton szabad vallásgyakorlatot élveztek a többségi protestáns közegben, másutt viszont – így az anglikán felekezetet államegyházzá emelő Massachusetts államban – korlátozták őket hitéletükben.

Missziós mozaik

A modern történelemben először Rhode Islanden történt meg az egyház és állam teljes elválasztása. 1774-ben a tizenhárom észak-amerikai brit gyarmat első kongresszusa Philadelphiában elfogadta az Emberi Jogok Nyilatkozatát, majd két évvel később a Függetlenségi Nyilatkozatot. A dokumentumok az óvilág vallási hagyományaival való végleges szakítást jelzik: ettől fogva a fiatal állam teljes lelkiismereti szabadságot épített ki, alkotmánya – a Függetlenségi Nyilatkozatot megszövegező Jefferson szavaival – "válaszfalat húz egyház és állam közé". A demokratikus berendezkedést a 19. századi Róma az alapvető hitelvek ellenségének tekintette: 1832-ben közzétett Mirari vos kezdet? enciklikájában XVI. Gergely a vallásszabadságot "tébolynak" nevezte, s elítélte a sajtó, a gyülekezés és oktatás szabadságát is mint "az eretnekség szennycsatornáit". Utóda, IX. Pius pedig a "halál szabadságának" bélyegezte a szabad vallásgyakorlatot.

A katolikus egyház mégis megtalálta a helyét a demokratikus keretek között. Beilleszkedése a 19. század harmincas éveiben kezdődött meg, az addig a Congregatio De Propaganda Fide – a hittérítés ügyének pápai főhatósága – alá tartozó miszsziós területen. Ekkortól szerveződött hierarchikus egyházzá, amelynek tömegbázisa az ír és olasz bevándorlási hullámokkal párhuzamosan szélesedett ki. Az amerikai katolicizmus ekkor még Európa szinte minden nemzetéből kirakott sajátos mozaik volt, amelyre etnikai feszültségek, szociális és pénzügyi gondok terhe nehezült. A sikeres alkalmazkodás felé vivő első lépésként 1908-ban X. Pius pápa az egyház vezetését a helyi hierarchiára bízta. Az első világháborút követően alábbhagyott a bevándorlások lendülete, a második generációs amerikaiak nyelvükben és érzelmükben is amerikaiakká váltak. A katolikus egyház húsz évvel az önállósodását követően már egységes nemzeti egyházzá formálódott, amely más kontinensekre is képessé vált külmissziókat indítani.

Versenyhelyzet kisebbségben

A szabadversenyen alapuló gazdasági fejlődés, a vallási előítéleteket félresöprő technikai és tudományos haladás, valamint a nagyszámú protestáns felekezettel való versenyhelyzet arra késztette az Egyesült Államok egyházi hierarchiáját, hogy elforduljon a IX. Pius Syllabusa által meghatározott, a polgári átalakulást kárhoztató vezérelvtől. Gibbons bíboros, az első katolikus tömegszervezet, a Kolumbusz Lovagjai megalapítója nyomatékosan javasolta XIII. Leónak, hogy adja ki saját szociális programját, s így fogja ki a szelet a szocialista mozgalmárok vitorlájából. Az Egyesült Államok katolikus egyházának befolyása Washingtonban és a Vatikánban is megnövekedett, s mivel kezdettől fogva arra törekedett, hogy alkalmazkodjon országa polgári hagyományaihoz, a Szentszékkel mindig is különleges, egyes időszakokban pedig kimondottan feszült kapcsolata volt. Mikor 1893-ban a protestáns egyházak chicagói világkongresszusán katolikus főpapok is részt vettek, Rómában annak lehetőségével is komolyan számot vetettek, hogy az amerikai egyház elszakad a pápaságtól. Aggodalomra adott okot az az eshetőség is, hogy az amerikai "szabadelv? katolicizmus" Európára is átterjed. A viszály azonban megegyezéssel zárult: XIII. Leó engedélyezte, hogy a hierarchia politikájában idomuljon a körülményekhez, s ökumenikus pozíciót képviselve szálljon síkra valamennyi egyház egységéért.

Bár elsősorban a helyi egyházvezetés szélesebb mozgástere hozott sikereket, az utóbbi évtizedekben is számos konfliktus forrása lett a hierarchia nagyobb függetlensége, amelyet a Vatikán láthatóan igyekezett visszametszeni. Hagyományosan vitás területnek számít a szexuáletika, azon belül is a fogamzásgátlás kérdésköre, ennek kapcsán a helybeli egyháziak liberalizmusa és Róma következetes megingathatatlansága miatt – különösen a 80-as évek végén – a Vatikán és az amerikai egyház között elhidegülés volt érezhető. Ezekben az években indított II. János Pál fegyelmi eljárást Seattle érseke ellen, s vonta meg Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció elnöke a tanítási engedélyt Charles E. Curran atyától, a washingtoni katolikus egyetem népszerű teológusától, amiért tanításaik a fenti kérdésekben eltértek a Szentszék hivatalos álláspontjától.

Véleményükkel nem voltak egyedül: a házasélet kérdéseiben mértékadónak szánt, a családtervezésben a "biztos napokkal" való számításra utasító Humanae vitae kezdet? enciklika közlésekor nyolcvanhét amerikai teológus közös nyilatkozatban határolódott el a körlevélben megfogalmazottaktól. Miután Terrence Sweeney jezsuita atya nyilvánosságra hozta a felmérését arról, hogy az Egyesült Államok száznegyvenegy válaszadó püspöke közül harmincöten támogatnák a papok nősülését, Ratzinger felszólította a rendből való kilépésre. E "figyelmeztető lövésekkel" a Vatikán szorosabb határokat jelölt ki a helyi egyház mozgásteréül, a nyáj egészére viszont ez láthatóan nem volt számottevő hatással: közvélemény-kutatási adatok szerint a hívek 93 százaléka vallja magát jó katolikusnak úgy, hogy közben erkölcsi alapkérdésekben nem osztja egyháza véleményét. A nyugati társadalmakra általánosan jellemző erkölcsi válság az amerikai katolikusok között is kezelésre váró probléma – mint ismert, ma az Egyesült Államokban a legmagasabb a válások arányszáma.

A Vatikán első számú szponzora

Mindemellett az amerikai katolicizmus ma is számos sajátságos jegyet mutat, s több szempontból előnyösebb helyzetben van, mint egyes katolikus többség? országokban. Az elvilágiasodás – Európával szemben – nem volt számottevő hatással rá: a rendszeresen templomba járók hányada kétszerese az európai átlagnak, s az itt is súlyosbodó paphiány ellenére a klerikusok hívőkhöz viszonyított aránya is kétszer akkora, mint például Lengyelországban. Az egyház itt ugyanakkor hatékony szociális, karitatív tevékenysége révén is egyedülálló, s a katolikus munkások anyagi érdekeinek védelmére is nagy gondot fordít: a katolikus szakszervezetek az összes szakszervezeti tag legalább egyharmadának érdekeit képviselik az Egyesült Államokban. A utóbbi évtizedekben a katolikus egyház főként latin-amerikai, s kisebb számban lengyel bevándorlókkal gyarapodott. Ma a népesség 23 százalékát kitevő katolikusoktól származik a Vatikán legtöbb bevétele.

A katolikus egyház és az állam kapcsolatában vannak hagyományosan "forró" pontok, a legjelentősebb az abortusz kérdése, különösen 1973-tól kezdődően – a Legfelsőbb Bíróság ekkor ítélt úgy, hogy az emberi élet a születéssel kezdődik. II. János Pál első, 1979-es amerikai útján kapcsolódott be a lövészárok-háborúba: a washingtoni Mall előtt a fogamzás pillanatától létrejött élet sérthetetlenségét hangsúlyozta. Felmérések szerint a 2000. évi választások során Bush és Al Gore 57-43 százalékos arányban osztozott a 44 millió katolikus szavazaton, Bush ekkor azzal érhetett el túlsúlyt, hogy míg ő többször az élet védelmét hangsúlyozta, demokrata vetélytársa a döntésszabadság mellett tört lándzsát.

XIII. Leónak a teljes ökumené előmozdítására adott iránymutatása napjainkban látszik testet ölteni. Az amerikai katolikus karizmatikus irányzatnak a hagyományos, szabadkeresztény egyházak után a protestáns karizmatikus mozgalom egyes felekezeteit is sikerült langyos masszába integrálnia – első nagyobb fegyverténye kétségkívül az 1977-ben, Kansas Cityben katolikus elnöklettel tartott karizmatikus konferencia volt, amelyet a szervezők a keresztény egyház megújult egységének nyitányaként üdvözöltek.