Eszter-tekercs
A purim azonban jóval több, mint zsidó farsang. Az ünnep eredete a zsidó nép
történetének egy különösen válságos periódusára megy vissza. Dátuma eredetileg
egy előre kitervelt pogrom dátuma volt. Attól vált ünneppé, hogy az események
különlegesen alakultak, így a fenyegető életveszély egyik napról a másikra
örömre fordult. Az ünnep középpontjában Eszter könyvének, más néven az
Eszter-tekercsnek (Megillat Eszter) a felolvasása áll. A rövid és rendkívül izgalmas
bibliai könyv felolvasása vallási parancs. Ha valaki nem olvassa, legalábbis meg kell
hallgatnia olyan nyelven, amelyet ért.
Miss Perzsia
Eszter könyve a perzsa udvarba kalauzol bennünket. Josephus Flavius szerint az Eszter
könyvében feljegyzett események I. Xerxes fia, Kürosz trónra lépését követő
harmadik évben indulnak. Ahasvérus király, akit a görögök Artaxerxesnek neveznek,
miután Indiától egészen Etiópiáig húzódó, hatalmas birodalma igazgatására
százhuszonhét satrapát nevezett ki, a kormányzók, a meghódolt népek fejedelmei,
valamint barátai számára fényűző ünnepségsorozatot rendezett, amellyel trónra
lépését ünnepelte. A nagykirály hatalmát az erre a célra emelt, rendkívül pazar
épülettel és a száznyolcvan napos lakomával kívánta kifejezni. Az idegen országok
követei és vendégei számára újabb hét napon át tartott a lakoma. Az asszonyoknak a
királyné, Vásti rendezett fogadást. Mivel a királyné rendkívül szép volt, a
király meg akarta mutatni őt vendégeinek, de akárhány eunuchot, azaz magas rangú
királyi tisztviselőt küldött is Vástihoz, a királyné vonakodott elfogadni a
meghívást, mivel a perzsa törvények tiltották, hogy idegenek meglássák a
bennszülött asszonyokat.
A király felháborodottan kérte ki perzsa törvénymagyarázói tanácsát, milyen
ítélet alá esik a királyné, aki férjét azzal szégyenítette meg, hogy többszöri
hívás ellenére sem volt hajlandó megjelenni a vendégek előtt. A tanácsosok úgy
találták, hogy fennáll a veszély, hogy a királyné példáját követve bármely
rend? és rangú asszony nyíltan semmibe veheti férjét, és ez már a birodalmat
érintő, nagy horderej? ügy. Ezért úgy határoztak, hogy a királynéi
méltóságtól megfosztják Vástit, és helyébe egy arra méltó új feleséget
keresnek, aki a birodalom legszebb leányai közül kerül majd ki. A kiválasztott
hajadonok között volt egy teljesen árva zsidó leány, Hadassza, babilóni nevén
Eszter, akit nagybátyja, a perzsa udvarban magas tisztséget betöltő Márdokeus nevelt.
A gyönyör? és kedves Esztert a "szépségverseny" többi résztvevőjével együtt
egy éven át készítették fel a királlyal való találkozásra. Amikor ez az idő
eltelt, Ahasvérus sorra küldte viszsza a lányokat a női lakosztályba. Azonban amikor
Eszter ment be hozzá, a király annyira megszerette, hogy őt választotta törvényes
feleségéül. Márdokeus tanácsára azonban eltitkolta származását. Bizonyos idő
múlva két eunuch összeesküvést szőtt a király ellen. Márdokeus tudomást szerzett
a dologról, és unokahúga, Eszter által feljelentette a cselszövőket. A hír igaznak
bizonyult; a két pártütő meglakolt, Márdokeust viszont csak azzal jutalmazta a
király, hogy krónikásaival feljegyeztette nevét az évkönyvekbe, és – Josephus
hozzáteszi – mint belső barátai egyikének, a palotában adott lakást.
Az antiszemita miniszter
Az elmozdított főemberek, úgy tűnik, nagy hatalmi űrt hagytak maguk után. Ebbe az
űrbe került be Hámán, akit Ahasvérus afféle miniszterelnöki rangra emelt, aki
előtt még a király tanácsosai is térdet hajtottak. Kivételt csak egy zsidó
előkelőség képezett, Márdokeus. Josephus szerint Márdokeus ezt azért nem tette,
"mert bölcs volt, és tisztelte népének törvényeit, sehogy sem volt ínyére, hogy
embernek így hódoljon." Mások szerint Márdokeus magatartásának oka nem volt
feltétlenül vallási, hiszen a zsidó kultúrától nem volt idegen, hogy egy
tiszteletre méltó személyt leborulással köszöntsenek. Ha Hámán nem volt
tiszteletre méltó Márdokeus számára, akkor azért nem volt, mert amálekiták
leszármazottjának mondhatta magát. Annak a néptörzsnek volt a sarja, amely a
pusztában vándorló Izrael kimerült és kiszolgáltatott részére csapott le. Később
Benjámin törzsének okoztak sok galibát, majd Márdokeus őse, Saul király folytatott
sikeres harcot az amálekiták ellen. Hámán mindenesetre megérdeklődte, honnan
származik Márdokeus. Mikor megtudta, az ősi kudarc ősi gyűlöletbe csapott át benne
– nemcsak teljhatalma vélt csorbítóját, hanem annak egész nemzetét ki akarta
irtani.
Naponta sorsot vetettek Hámánnak, hogy a jövendőmondók segítségével megtudhassa a
legszerencsésebb időpontot a terv véghezvitelére. A sorsvetések (purim) alapján
Adár hónapra esett Hámán választása. Tekintélyével visszaélve tudatosan
félretájékoztatta a királyt. A zsidó népet a birodalom ellenségeinek állította
be. A vádak a másságot kriminalizálták. Ez a nép nem keveredik másokkal, nem
imádja a többi alattvaló isteneit, más törvények szerint él
Hámán ígéretet
is tett, hogy saját vagyonából folyik be a kincstárba az a tízezer talentum ezüst,
ami a királynak az adózó tízezrek elpusztításából származó veszteségét
ellensúlyozza majd.
A visszavonhatatlan parancs
A királynak ideje sem maradt arra, hogy feloldja az ellentmondást a Hámán-féle
híradás azon állítása, hogy haszontalan és törvénytelen tömegről van szó, és
azon tény között, hogy ezzel szemben az adóhivatal tízezer talentum ezüstöt
profitál a zsidó diaszpóra dolgos polgárainak adójából. A rendelet megszületett, a
médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint. A futárok már vitték is a
pecsétes okmányt: a törvény szabad prédává nyilvánította a zsidó népet és
annak minden vagyonát minden tartományban Adár hónap 13-án.
Márdokeus nyilvános gyászba kezdett, mire Eszter a palotából küldött neki ruhát a
rongyok helyett, és kérdeztette, hogy mi érte őt. Márdokeus tudatta Eszterrel, hogy
mi készül népe ellen. Kérte, hogy járjon közben a királynál nemzetségéért.
Eszter először félelmére hivatkozott, hogy hívatlanul még ő sem léphet a király
elé. Aki így tesz, halál fia, kivéve, ha a király arany jogarát kinyújtja a
hívatlanul érkező felé. Márdokeus meggyőzte, hogy a palota, a rang őt sem fogja
megvédelmezni a vész idején. Eszter királyné így elszánta magát, hogy szót emel
népe érdekében. Három napig böjtölt a szúzai zsidókkal együtt, kérve a
Mindenható segítségét a vállalkozáshoz. Ezek után ment a királyhoz, de alighogy
belépett, elájult.
Ahasvérus meglátta gyönyör? feleségét, akit már egy hónapja nem hívatott, és
megindult a gyönge teremtésen. Jogarát Eszter felé nyújtotta, bátorította őt:
bármit kérjen, megadja. Eszter azonban csak annyit kért, hogy jöjjön a király hozzá
vendégségbe Hámánnal együtt. Hámán a büszkeségtől dagadva vonult a lakomára. A
kivételes meghívást csupán az árnyékolta be, hogy Márdokeus előtt kellett
elvonulnia, aki Hámán megistenülése komoly akadályaként ült a kapuban az
előkelőségek között. Eszter királynő a lakoma végén másnapra is meghívta a
királyt, Hámánnal együtt.
Hámán egybehívta barátait, és dicsekedni kezdett a király és a királyné legújabb
kitüntető kegyével. Egyszersmind kifejezte, hogy mindaz a hatalom, ami az övé, mit
sem ér számára addig, amíg Márdokeus a helyén marad. Barátai és felesége, Zéres
ötlete az volt, hogy állíttasson egy nagy bitófát az udvaron, és másnap a bizalmas
meghívás idején kérjen engedélyt Márdokeus kivégzésére.
Mire jó egy álmatlan éjszaka
Ahasvérust aznap éjjel – és itt vesz pozitív fordulatot a történet – kerülte az
álom. Unaloműzőnek az évkönyvekből olvastatott fel magának. Mikor ahhoz a
feljegyzéshez értek, amely a Márdokeus által leleplezett puccskísérletről szólt, a
király megállította a felolvasót. "Milyen jutalmat kapott ezért Márdokeus?" –
kérdezte. "Semmit" – hangzott a felelet. A király elhatározta, hogy reggel első
dolga lesz, hogy méltó jutalmat adjon annak, aki megmentette. Reggel a palotába
szólította az első minisztert, aki megérkezett. Hogy, hogy nem, Hámán sietett
elsőként a palotába a király jóváhagyását kérni vélt ellensége
likvidálására.
Ehelyett azonban a király kérdést intézett hozzá: "Mit tegyünk az olyan emberrel,
akit a király különösen meg akar tisztelni?" Hámán, gondolva, hogy ez az ember
csakis ő lehet, elégségesnek tartotta a díszfelvonulást királyi lovon és
öltözékben, királynak kijáró pompával. "Helyes! – mondta a király. – Tedd
ezt Márdokeussal!" Miután Hámánnak kellett Márdokeus lovát kantárszáron vezetni,
csak órák múlva tért haza. Felesége fejéhez is vágta, hogy ebből a jelből ő már
a bukásra következtet.
A happy end
Az esti fogadáson borivás közben a király újra megkérdezte, mi Eszter királyné
óhaja. Eszter bátran és őszintén tárta fel kérését és a tervet, amely életükre
tör. A maga és nemzetsége életét kérte. A király felháborodottan kérdezte, ki
gondolta ki elpusztításukat. Eszter rámutatott Hámánra: "Az ellenség, aki gyűlöl
minket, Hámán!" A király felindultan ment a palotakertbe. Most józannak kell lenni
– gondolhatta. Hámán esdekelni kezdett a királyné előtt, a kerevetre vetve magát,
ahol Eszter ült. A király ekkor lépett vissza a terembe. "Erőszakoskodik a
királynéval!" – kiáltott. Ez elég volt. Hámán arcát befedték. Az egyik testőr
jelentette, tud arról, hogy Hámán Márdokeusnak bitót állíttatott. A király úgy
rendelkezett, hogy saját gonosz terve által vesszen el a gyűlölködő. A bitóra
Hámánt és fiait akasztották.
De ezzel még nem múlt el a veszély. Pogromra készültek a zsidó nép ellenségei.
Ezért a király újabb rendeletet bocsátott ki, amellyel felhatalmazta a zsidókat, hogy
fegyveresen védelmezhetik meg magukat. Márdokeus tekintélye elegendő volt, hogy a
rendeletet minden hivatalnok tudomásul vegye. Így történt, hogy a zsidók Adár hó
13-án, amely a pusztulás végzetes dátuma lehetett volna, bosszút állhattak
ellenségeiken. Sokan zsidónak tettették magukat, nehogy véletlenül Hámán és fiai
sorsára jussanak.
Felszabadultan és örömmel, játékkal, jelmezekben ünneplik a purimot a családban
1999. 03. 06. (III/9)
