A bevándorlók nagy száma miatt szinte az egész ország egyetlen nagy nyelviskola, vagy ahogy az Erecben nevezik, ulpán – egy nagy intenzív nyelvkurzus. Nemcsak szervezett iskolai keretek között, hanem azon kívül, az utcán, a boltban és a buszon, egyszóval mindenütt nagy türelemmel beszélnek az "új olékkal". Az új nyelv azonban csak a fiatal generációnak válik igazán vérévé. Az idősebbek körében jobbára megmarad a diaszpórából hozott nyelv elsőbbsége a szűk családi körben. A sokszínű, soknyelv? társadalomban nem okoz meglepetést ha valaki oroszul, angolul, spanyolul vagy arabul beszél. Arra viszont még Izraelben is felkapják fejüket az emberek, ha valaki a szent iratok holtnak hitt nyelvén szólal meg, mint az megtörtént Dina Budagow-val, aki egy Tel Aviv-i önkormányzati hivatalban anyanyelvén, arámul szólalt meg és ékes talmudi arámsággal beszélt férjével hosszú percekig. Erre hat tisztviselő – valamennyien vallásosak – gyűlt köré, mert nem hittek a fülüknek: létezhet, hogy a hölgy hétköznapi beszélgetésben folyékonyan beszél Dániel, Ezsdrás és a régi rabbik nyelvén? Nevetve bizonygatták neki, hogy így már senki nem beszél... Vagy mégis?
A Jerusalem Post cikkírója, Herb Keinon nemrégiben megszólaltatott néhány arám anyanyelv? izraelit, akik anyanyelvük szépségéről és ősi voltáról tettek tanúságot, ugyanakkor használhatóságáról is meggyőzték az újságírót, arámul társalogva egymással. Az Azerbajdzsánból és a kurdok lakta iraki–iráni–török határ vidékéről Grúziába, Kazahsztánba és török területekre szóródott zsidóság identitásának meghatározó eleme, egyben a kapcsolattartásukat lehetővé tevő közös nyelv a maguk között "nas didán" ("mi népünk") nyelvének mondott arám nyelv volt. Ma mintegy húszezer arám anyanyelv? polgár él Izraelben, akiknek többsége negyvenes évein túl jár. Hogy ne vesszen el a nyelvi örökség, egy 46 éves Tel Aviv-i zenész, Arik Mordecháj a gazdag és kifejező arám nyelven ír és ad elő dalokat Nas Didan nev? együttesével. Nagyszüleik nyelvét az azerbajdzsáni zsidók már csak a gyerekkori emlékek miatt is ápolják, hagyományőrzésképpen összejönnek beszélgetni. Ilyenkor gyermekeik, akik már héberül beszélnek, kissé furcsán néznek rájuk, de az arámul átbeszélgetett órák jóérzéssel töltik el az időseket, és az arám valahogy más térbe és időbe repíti őket. Nemcsak a nagyapák, hanem az ősatyák korába.
Az arám nyelv csaknem négyezer éves múltra tekint vissza: Ábrahám nemzedékének nyelvét látják benne. Úgy tűnik, Jákób generációjában már önállósulni kezdett a héber (egy közösen állított emlékoszlopot Lábán arámul, Jákób pedig héberül nevez el), a két testvérnyelv közelsége miatt Ábrahám héberül beszélő leszármazottai a tágabb rokonságban minden bizonnyal használták az arámot, ha kellett. Dávid király országa függetlenségét az északról szomszédos arám törzsek konföderációjával szemben is megvédte. Az izraeli monarchia idején a Termékeny Félhold területén általános elterjedése miatt a lingua franca szerepét töltötte be: mint közös nyelvet az i. e. VIII. századtól i. sz. 700-ig mintegy másfél ezer éven át beszélték az egymás után felemelkedő nagy birodalmak egész területén, ahol az Asszír, a Babilóniai és a Méd-Perzsa Birodalom népeit, távoli területeit kötötte össze a mai Irántól Egyiptomig húzódó hatalmas területen. A Perzsa Birodalom közigazgatásában a hivatali levelezés és a diplomácia nyelve volt. Két bibliai történeti könyv, Ezsdrás és Nehémiás könyve is tartalmaz erre a korra jellemző arám levélrészleteket.
1998. 05. 01. (II/18)
