Mindeközben Kelet-Jeruzsálemben, egy fallal körülvett, gyönyörűszép és csendes virágos kertben anglikán lelkészek fogadják a Jézus "Kerti sírjához" (Garden Tomb) érkező látogatókat. Az általában protestáns felekezetekhez tartozó zarándokoknak nagy türelemmel elmagyarázzák, hogy miért ez a kert az "igazi", majd a séta befejeztével azzal a katartikus élménnyel távozhat a látogató, hogy a Názáreti Jézus Krisztus valódi sírboltjába bújhat bele egy szűk bejáraton és mondhat el egy imát afeletti örömében, hogy a sír – lett légyen ez vagy a másik az igazi – immáron csaknem kétezer év óta üres!
Az elfogulatlanul szemlélődő látogatót azonban valami nem hagyja nyugodni. A legfőbb kérdés általában így merül fel az emberben: "De hát hogy lehet két sírja egy embernek, még akkor is, ha nem csupán ember, hanem Isten Fia is volt?" Valamelyik sír biztosan nem eredeti – vagy talán egyik sem? Alábbi cikkünkben nem akarjuk eldönteni ezt a kérdést, csupán néhány adalékkal szeretnénk hozzájárulni a Jézus sírját évszázadok óta körüllengő homály eloszlatásához.
Mit mond a Biblia?
Az első és legfontosabb: nézzük meg, milyen adatokkal szolgál maga az Újszövetség Jézus sírjával kapcsolatban. János evangéliumából – aki maga is szemtanúja volt az eseményeknek – tudhatunk meg a legtöbbet erre vonatkozólag. Miután Jézus testét levették a keresztről, két tekintélyes és befolyásos zsidó ember, Arimatiai József és Nikodémus vették azt gondjaikba. Ezután megtudhatjuk, hogy "azon a helyen, ahol megfeszíttetett [Jézus], volt egy kert, a kertben pedig egy új sír, amelybe még senkit nem helyeztek. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel volt, abba helyezték Jézust." Máté kiegészíti a leírást azzal, hogy Arimatiai József "elhelyezte azt [Jézus testét] a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott, és a sír szájára egy nagy követ hengerítve elment". Márk és Lukács újat nem fűznek az eseményekhez. Még egy dolgot azonban fontos hangsúlyoznunk: az ókorban soha, sehol egyetlen civilizált nép sem temetkezett a városfalakon belül. Ez a legszigorúbban tilos volt mind a zsidóknál, mind a görögöknél, mind pedig a rómaiaknál. Ezt támasztja alá egyébként a Zsidókhoz írott levél egy mondata is: "Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett." A kivégzés helyéül szolgáló Koponya (arámul Golgota) pedig nem messze lehetett a várostól, mivel János azt írja a Jézus keresztjére kiszögezett táblával kapcsolatban: "Sokan olvasták azt a táblát a zsidók közül, mivelhogy közel volt az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett."
1998. 04. 18. (II/16)
