December 24-én II. János Pál pápa ünnepélyes ceremónia keretében megnyitotta a katolikus Szentévet. A katolikus egyházfő a római Szent Péter Bazilika Szent Ajtajának kitárásával a 2000. évet az egyház nagy jubileumának nyilvánította. A 2001. január 6-áig tartó millenniumi ünnepségek kezdete Karol Wojtyla személyes életében is mérföldkövet jelent 21 éves pápasága során: célul tűzte ki magának, hogy mintegy egymilliárd tagot számláló egyházát – romló egészsége ellenére – átvezeti a harmadik évezredbe. A hatalmas érckapuk, melyek a szentévek kivételével mindig zárva vannak, az "Aperite mihi portas iustitiae" (Nyissátok meg nekem az igazság kapuit) szavakra tárultak fel. A katolikus ezredforduló nagy kérdése, hogy a megnyílt kapuk mögött milyen jövő bontakozik ki a katolikus egyház számára. A CNN hírtelevízió Millennium 2000: A pápa címmel január elsején sugárzott műsora újságírók és a katolikus egyház képviselői segítségével tette mérlegre a katolikus jövőt és a pápai örökséget.

Az elmúlt héten nagy ünnepélyességgel helyezték el az egri minorita templomban két Árpád-házi szentnek, szent Kingának és boldog Jolánnak (mindketten IV. Béla király leányai) Lengyelországból hazaszállított ereklyéit. Az esemény kapcsán a városban egyházi szervezésben egy tudományos konferenciára is sor került Szentség és magyarság az Árpád-házi szentek életének tükrében címmel. Pavel Cebula, a minorita templom plébánosa az MTI-nek azt hangsúlyozta, hogy nincs még egy család a történelemben, amelyik annyi szentet adott volna a római katolikus egyháznak, mint az Árpád-ház. Közülük Európa-szerte mintegy tizenhat olyan leszármazott ismert, akiket boldoggá vagy szentté avatott a római egyház.Sokak előtt mindez azt a benyomást keltheti, mintha az Árpád-ház Róma egyik legelkötelezettebb híve lett volna a kontinensen. A történeti események vizsgálata azonban más képet és más következtetéseket eredményez. Érdemes tehát röviden áttekinteni az Árpád-ház és a pápaság kapcsolatának történetét, e viszony főbb jellemzőit és hatásait a magyarországi kereszténységre.

Az Y2K (Year2Kilo) néven elhíresült "kétezredik évi bomba" mára a millenarista várakozások posztmodern jelképévé vált. Az ezredvégváró őrület közepette azonban csak keveseket izgat, hogy ennek a keresztény időszámítás szerint eltelt kétezer évnek is egyszer el kellett kezdődnie, azaz sportnyelven szólva: "valakinek el kellett indítania a stoppert". Alábbi cikkünkben ennek a "0-dik" évnek a keresésére, vagyis az Y0Q-ra (Year0Quest) vállalkoztunk.

A Szentírás értelmezésének egyik legizgalmasabb területe a különböző jelképekben megfogalmazott üzenetek, a képes beszéd magyarázata. József, majd később Dániel arról híresültek el, hogy meg tudják mondani az emberek álmainak, látomásainak értelmét, le tudják azokat fordítani a fogalmak nyelvére, illetve maguk is álmokat, látomásokat látnak. Számos bibliai próféta és tanító – köztük Jézus is – példázatokban, hasonlatokban, allegóriákban fogalmazták meg mondandójukat (amelyek közül aztán némelyeket megmagyaráztak, másokat pedig magyarázatlanul hagytak ránk). Az ószövetségi zsidó vallás templomi szertartásait a zsoltárok, a próféták, majd az Újszövetség könyvei gyakran értelmezik szimbólumokként, amelyek azt szolgálták, hogy a láthatatlan, természetfeletti törvények, lények, események, elvek működését látható módon megjelenítsék az emberek előtt, s ezáltal természetfeletti erőt szabadítsanak fel az életükben. Néhány ilyen elem a kereszténységben is megtalálható: a vízkeresztség, a kenyér közös megtörése és bor ivása (úrvacsora), a betegek megkenése olajjal, a kézrátevés és más hasonlók. Végezetül: a próféták gyakran nem szavakkal mondták el üzenetüket, hanem – sokszor megdöbbentő – szimbolikus kis "színielőadásokat", "performance"-okat adtak elő, hogy így kommunikálják hallgatóikkal Isten szavát; néha pedig a verbális és e vizuális "módszert" egyszerre alkalmazták.

Kiszlév hó 25-től – amely idén december 3-ra esett –, nyolc napon át a zsidóság világszerte a Hanukkát ünnepli, amely egy történelmi eseményről: a jeruzsálemi Szentély újrafelavatásáról emlékezik meg. Júda Makkabi csapatai Kr. e. 165-ben foglalták vissza a zsidó vallás legszentebb épületét a szír hódítóktól, majd miután a pogány kultuszok nyomait is eltakarították onnan, ezen a napon újraindították az istentiszteleteket. A Hanukka-ünnep középpontjában az egykor a Szenthelyen álló hétágú mécstartó, a menóra áll. (Egy talmudi tiltás nyomán az ortodox hívők ma csak nyolcágú gyertyatartóval ünnepelnek.) A színaranyból kovácsolt kandeláber mécseseit Mózes Törvénye szerint minden este meg kellett gyújtani. Ám a hódítók elűzése után a Szentélyben mindössze egyetlen napra elegendő szent olajat találtak, így hát ezzel töltötték fel a menóra hét mécsesét – ez azonban nyolc napon keresztül égett! Alábbi cikkünkben a zsidóság állami jelképévé vált – de az Egyház számára is szimbólumérték? – menóra történelmi hányattatásait követjük végig.

"Bármely hosszú időtartam emlékezete végső soron egy egyszer? névsorrá bomlik. Az elmúlt két évezred felidézésének egyik hasznos módja lehet, ha felsoroljuk azokat a személyeket, akik nagy hatalomra tettek szert. Mohamed, Nagy Katalin, Marx, Gandhi, Hitler, Roosevelt, Sztálin és Mao… nem kétséges, hogy valamennyien emberek millióinak életét változtatták meg, és az imádattól a gyűlöletig terjedő reakciókat váltottak ki" – állítja Reynolds Price Jézusról szóló nagyszabású tanulmánya előszavában, hozzátéve: igen nehéz lenne letagadni, hogy az emberiség egész története folyamán a legnagyobb hatással bíró személy a názáreti Jézus volt.

A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével. "Ellentmondásos konkordátumok" (Controversial concordates) címen idén jelent meg az Amerikai Katolikus Egyetem kiadásában egy érdekes tanulmánykötet, amelyben neves történészek vizsgálják meg három – mindmáig felettébb vitatott – vatikáni konkordátum létrejöttének körülményeit, előtörténetét és utóhatásait. A Napóleonnal 1801-ben megkötött konkordátumot William Roberts, a Fairleigh Dickinson University oktatója vette elemzés alá; Frank J. Coppa, a St. John\'s University tanára a Mussolinivel 1929-ben létrehozott egyezményt vizsgálta meg, míg Joseph Biesinger, az Eastern Kentucky University professzora a Hitlerrel 1933-ban kötött vatikáni szerződés történetét foglalta össze.

Jézus Krisztus életére és a kereszténység kialakulására vonatkozó legfontosabb forrásunk az Újszövetség. Nem voltak és nem is lesznek olyan történeti dokumentumok, amelyek az apostoli írásokat ezekben az egész emberiség számára alapvető kérdésekben helyettesíthetnék vagy akár csak módosíthatnák. Ezért ha Jézusról vagy a kereszténységről a történeti hitelesség szándékával akarunk írni, szükséges, hogy megállapításainkat az újszövetségi Írásokra alapozzuk.

Ezer esztendeje, amikor az égi jelekre nem csupán teológiai értelemben figyelmes II. Szilveszter egy igen különleges éjféli misét celebrált, a Te Deum sűr? hallelujáiba némi megkönnyebbült sóhajtás is belevegyült: lám, mégis elmaradt egy rettegett világvége. Róma városa ekkor ugyanúgy romokban állt, mint a nevét viselő birodalom, és nem sok jót vártak az arab számokkal, mechanikus órákkal bíbelődő, állítólag sötét erőkkel paktáló és mágus hírébe keveredett Gerberttől sem. Pedig a II. Szilveszter nevet felvevő új pápa nem kevesebbre tört mint előde és példaképe, I. Szilveszter. Constantinus mellett ugyanis éppen I. Szilveszter munkálkodott azon, hogy a politikailag már a vég felé haladó birodalomban – mintegy a szellemi jogfolytonosságot biztosítandó – intézményesítse a kereszténységet.

A "pogányok apostola" a zsidóságot olyan "szelíd olajfának" nevezte, melynek néhány ága a hitetlenség miatt ugyan átmenetileg kitöretett, de csak azért, hogy helyet adjon a beoltott vadolajfaágaknak, azaz a pogányokból lett keresztényeknek. Pál ez utóbbiakat komolyan figyelmeztette: a "beoltás" ténye nem jelent okot arra, hogy a pogányokból lett hívők megvessék a "kitört ágak"-at, a zsidókat: "Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál, és természetellenes módon beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltathatnak ezek a (letört) természetes ágak az ő saját olajfájukba".

Szabó János honvédelmi miniszter október 22-i hatállyal megszüntette a Hit Gyülekezete tábori lelkészségének működését. A neoprotestáns közösség vallási diszkriminációnak tartja az intézkedést, míg a honvédelmi tárca váltig állítja: nem sérültek a gyülekezet vallásszabadsághoz, illetve lelki gondozáshoz való jogai. A lapunknak nyilatkozó Gellért Kis Gábor és Platthy Iván szerint, akik az előző ciklusban az egyházügyekért felelős kulcspozíciókat töltöttek be, a Honvédelmi Minisztérium (HM) döntése alkotmányos jogokat sért.

Az Ószövetség nagyon szigorúan vette az esküt. A hamis esküt a Törvény egyik legsúlyosabb megsértésének tekintették. Ezt folytatták a keresztény századok. Az egyház halálos bűnnek minősítette, a világi hatalom keményen büntette – az esküszegést és a hamis esküt. Az Isten nevével történő nyilatkozatot vagy kötelezettségvállalást a keresztény állam bizonyos helyzetekben és vonatkozásokban megkövetelte, egy részük ma is megköveteli polgáraitól.

Az európai püspökök nemrég tartott háromhetes szinódusa sajnálattal állapította meg, hogy a kontinensen súlyos közömbösség veszi körül a vallást. A kereszténység nagy részét a szekularizmus "mérgezi", és nagy a veszélye annak, hogy a pogányság térhódítása Európa kulturális identitását is befolyásolja – állapította meg a szinódus által kibocsátott jelentés. Igaz ugyan, hogy a legnagyobb keresztény egyházak hanyatlásnak indultak, mégis kevés teológus és valláskutató tart attól, hogy az ezredvégi Európa kulturális értékeit komoly veszély fenyegetné – fűzi hozzá a tanácskozásról hírt adó Christian Science Monitor cím? amerikai napilap.

Mint arról röviden már lapunk múlt heti számában beszámoltunk: a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete és az Evangélikus Hittudományi Egyetem a magyarországi egyházak egymáshoz, valamint a társadalom egyes egyházakhoz való viszonyáról rendezett közösen konferenciát 1999. október 28-29-én Más-kép címmel. Előadásokat hallhattunk a "történelmi" egyházak egymáshoz, a zsidósághoz, a "kisegyházakhoz" és a társadalomhoz fűződő viszonyáról, valamint megszólalt öt "kisegyház" is. Az alábbiakban a Hit Gyülekezete képviselőjének az előadását közöljük.

II. János Pál pápa a 2000. évi jubileumi szentév alkalmából különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a katolikus hívek zarándokútjukon a római ókeresztény katakombákat is felkeressék. Az egyháztörténelemben először most nyílik arra lehetőség – hangsúlyozza az egyházfő –, hogy a XVI. században felfedezett és az elmúlt években megnyitott öt római föld alatti temetőt (Szt. Callixtus, Szt. Sebestyén, Szt. Domitilla, Szt. Priscilla és Szt. Ágnes katakombáját) tömegek látogassák meg, ha akarják. A miért?-re a Vatikán internetes honlapján a következő válaszokat kapjuk: "Mert a katakombák az első keresztény nemzedék életének és hitének történelmi bizonyságai; annak bizonyítékai, hogy az egyház eredendően a mártírok egyháza volt; a katakombák a hit, remény és szeretet örök iskolái; az imádkozás, a szellemi meditáció, a liturgia és a szentségi élet központjai; a hitben egyesült testvérek és nővérek szolidaritásának és kollektív kegyességének kifejeződései; a megtérés és bűnbocsánat legfőbb helyei a zarándokok számára; az ökumenikus találkozók kedvelt színhelyei, mivel az ökumenizmus legmeggyőzőbb formája talán a szentek és mártírok ökumenizmusa". A nyomasztóan komor alagutak lejáratainál máris százak állnak sorba, hogy borsos belépti díj fejében megtekinthessék a mártírok sírját, "azt a magot, amelyből az egyház kisarjadt". Alábbi cikkünkben arra keressük a választ, hogy a katakomba-kereszténység és az abból kisarjadó szent- és ereklyekultusz milyen szerepet játszott a kereszténység bibliai alapértékeinek eltorzulásában.

Ahogy közeledik a jubileumi év, úgy nő az aggodalom szerte a világon, de különösen az apokaliptikus várakozások gyújtózsinórjának tekintett Izraelben egyes szélsőségesnek vélt csoportokkal szemben. Idén már három csoporttal szemben is eljárást indított az izraeli rendőrség speciális antimillenarista alakulata. Hétfőn 21 külföldi keresztényt vettek őrizetbe, akik az elmúlt években Krisztus második eljövetelére várva az Olajfák-hegyén telepedtek meg. A letartóztatás indoklása szerint az őrizetbe vettek azzal gyanúsíthatók, hogy a közrend megzavarására készülnek. Az eljárás lefolytatása után az ezredvégvárókat minden bizonynyal kiutasítják az országból. A közelmúltban egy huszonhat fős, ír és román zarándokokból álló csoportot utasítottak ki Izraelből, akik megpróbáltak vízum nélkül bejutni Haifára (Hetek, 1999. október 16.). A csoportra az izraeli titkosszolgálat akkor figyelt fel, amikor négy kocsival és 300 ezer dollárral próbáltak Haifára jutni annak ellenére, hogy korábban már két alkalommal megtagadták tőlük a beutazást. A zarándokcsoport szóvivője, Helena OLeary elmondta: megérti a rendőrség aggodalmát, de ők csak jámbor katolikus zarándokok, akik elleneznek mindenféle erőszakot. Ez év januárjában a denveri Aggódó Keresztények csoportját utasították ki Izraelből, akiknek vezetője, Monte Kim Miller azt jövendölte, hogy 1999 decemberében Jeruzsálem utcáin meggyilkolják őt, és ezzel kezdődnek el az Apokalipszis eseményei.

A kultúránkat közel kétezer éve meghatározó könyv, a Biblia a világ teremtésétől annak végéig fogja össze az emberi történelmet – állítja a Newsweek cím? amerikai magazin a héten megjelent terjedelmes összeállításában. A nyugati kultúra mindig is kutatta, mikor jött létre a világ, ám ennél is izgalmasabb kérdést jelent számára, mikor fog véget érni a jelenleg ismert civilizáció. Az apokaliptikus elképzelések jelentős mértékben befolyásolták a nyugati világ történelmét, hatással voltak Kolumbuszra éppúgy, mint Cromwellre vagy a korai marxistákra. A zsidóknak a Szentföldre való visszatéréséről, az ezeréves királyságról vagy az armageddoni csatáról szóló próféciák számos háború számára jelentettek ürügyet. A kétezer éve nem szűnő és az ezredforduló kapcsán új elemekkel bővülő apokaliptikus várakozásokat az amerikai hetilap november 1-jei tengerentúli kiadása mutatja be.

"Európa uralkodó dinasztiáinak történelmében az egyetlen folyamatos vonalat Péter utódai alkotják, akik megszakítás nélkül irányították Krisztus egyházát, és jelképezték Európa mint egész történelmi kontinuitását" – írja a lengyel katolikus történész, Oskar Halecki. (Európa millenniuma, Századvég, Budapest, 1993.) Ezt a megállapítást nemcsak a protestáns alapokon álló egyháztörténészek, hanem a világi történetírás is vitathatónak tartja. Ki is alapította a római gyülekezetet? Valóban Pétert tekinthetjük-e a császárváros első püspökének? Mikortól nevezték Róma püspökét pápának? Mi képezi valójában a történelmi kontinuitást: maga a város, vagy a pápaság intézménye?

Szép is lenne, ha betartanánk, de sajnos – amint a többrendbéli ábrák mutatják – az emberiség inkább eltávolodik ettől a parancsolattól, mintsem közeledne hozzá. A gyűlölet, amely ideig-óráig csak mint zsarátnok izzott a hamu alatt, a XX. században lángra lobbant és egyre inkább elharapódzik Földünkön. A lenini–sztálini népirtásokat állítólag a tőkések iránt táplált gyűlölet fűtötte, de kétséges, hogy Oroszország területén akadt volna annyi kapitalista, mint amennyi ember áldozatul esett a kommunista diktatúra öldöklési tébolyának. Hitler úgynevezett "nemzetiszocializmusa" a zsidóság gyűlöletét tűzte zászlajára és ennek az őrült ámokfutónak a világ szeme láttára sikerült hatmillió ártatlan embert kiirtania. A gyűlölködés persze ezzel sem ért véget, tovább terjedt Afrikára, Ázsiára, Amerikára, majd újfent Európára.