Egyházi élet a pártállamban

Mészáros István, Németh Sándor és Uzoni Péter a Hit Gyülekezete elismert egyházzá
nyilvánítása alkalmából tartott sajtótájékoztatón 1989-ben

A Kádár-korszakban, amikorra a Hit Gyülekezete eddigi történetének első fele
esett, a gyülekezet puszta léte is politikai kérdést jelentett, mivel a kommunista
rendszer a társadalmi élet totális ellenőrzésére törekedve nem tűrte el a szabad,
polgári önszerveződést. Az ezt megkísérlő csoportokat változatos eszközökkel
igyekezett próbálkozásuktól elrettenteni.

Ilyen körülmények közepette szervezte meg Németh Sándor 1979-ben azt a héttagú
karizmatikus imacsoportot, amelyből aztán a Hit Gyülekezete kifejlődött. A közösség
úgy tett, mintha vallásszabadság lenne: önállóan szervezve életét, heti két
alkalommal tartott istentiszteleti rendet vezetett be, ahol minden érdeklődőt
szeretettel látott. Nem csoda, hogy a "budaörsi gyülekezet" néven emlegetett közösség
hamarosan magára vonta a hatóságok figyelmét.

Angela és a KGB

"1980-tól a hatóságok, a rendőrség is félreérthetetlen tanújelét adta annak,
hogy a budaörsi házat megfigyelés alatt tartják. Egy ízben a budaörsi rendőrparancsnok
vezetésével szó szerint benyomultak a házba. Azzal gyanúsítottak bennünket, hogy kábítószerpartikat
és szexorgiákat tartunk az épületben. Elkezdődtek a kihallgatások, és a hozzánk járó
emberek közül többeket be akartak szervezni besúgónak. Egyre több ember tért meg ez
idő tájt, és ezt botrányok kísérték. () Sok szülő dührohamot kapott, amikor
felnőttkorú gyermekénél Bibliát látott, és sajnálatos módon a hatóságok segítségét
is igénybe vették ahhoz, hogy megvédjék családjukat egy ilyen szerencsétlenségtől."
(Németh Sándor. Új Exodus, 1991/3.)

1981. január 20-án a magyar rendőrség és az orosz nagykövetség emberei rajtaütésszer?
házkutatást tartanak a budaörsi házban, mivel a gyülekezethez csatlakozott egy orosz
állampolgárságú lány, M. Angela, aki a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába
járt. Kommunista édesanyja feljelentette a gyülekezetet azzal az alaptalan, de tipikus
váddal, hogy kábítószeres partikat tartanak. A rendőrök mindent átkutattak, Angela
azonban bemenekült a mellékhelyiségbe, és jóllehet a villanyt égve hagyta, valamiképpen
elkerülte a rendőrök figyelmét, oda nem néztek be. Májusban Németh Sándorékat behívatják
a rendőrségre az "Angéla-ügy" miatt.

Számos hasonló atrocitás után a gyülekezet vezetői 1982-ben kerülnek kapcsolatba Iványi
Gáborral, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) lelkészével.

"Iványi Gábornak döntő érdeme volt abban, hogy a pártállam alatt a Hit Gyülekezete
nem vált az Állami Egyházügyi Hivatal, illetve a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa
ördögi manipulációinak és megfélemlítő akcióinak áldozatává. A minket ért
atrocitásokról és jogsértésekről szóló tudósítások elsősorban az ő közvetítésével
kerültek az emberi jogok megsértését vizsgáló nemzetközi fórumok elé." (Németh
Sándor. Új Exodus 1993/1.)

Iványi – mivel nem látott túl nagy esélyt egy új és önálló felekezet elismertetésére
–, azt tanácsolta, próbálkozzon a gyülekezet valamilyen már korábban létezett, működő
egyház vagy hívő közösség részeként bejegyeztetni magát. Ehhez először az Isten
Gyülekezete nev? nemzetközi pünkösdi misszió látszott a legalkalmasabbnak, amelyet
1948-ban törvényes egyháznak nyilvánítottak. Papíron tehát – és egy-két egészen
kicsiny csoport formájában – létezett és legális volt, és teológiailag is
viszonylag közel állt a "budaörsi gyülekezethez". A misszió jogutódja Ungvári Sándor
volt.

"Így az a koncepció született, hogy szerveződjön újjá az Isten Gyülekezete Ungvári
Sándor elnök vezetése alatt úgy, hogy az operatív vezetést, vagy ha úgy tetszik, a
főtitkári címet Németh Sándor kapja. 1983. szeptember 11-i keltezéssel tehát elküldtük
a felterjesztésünket, amelyben kértük az ÁEH elnökét, Miklós Imre államtitkárt,
hogy a törvények értelmében, a mellékelt szervezeti szabályzat és hitvallás alapján
közösségünket nyilvánítsa elismert vallásfelekezetnek. Amikor eltelt a 90 nap vagy
még több, írtunk a miniszterelnöknek meg az Elnöki Tanács elnökének és még néhány
helyre, hogy nevezzék meg azt a fórumot, amelyhez fordulhatunk, mivel az ÁEH nem méltat
bennünket válaszra sem" (Uzoni Péter. Új Exodus 1992/1.)

1984

1984. március 9-én megérkezik a "Nagy Testvér" "válasza" az elismertetést igénylő
kérelemre, valamint a levelekre: titkosszolgálati indíttatásra a Magyar Ifjúságban
Seszták Ágnes tollából egy írás jelenik meg "Könyörgés Szántó Annáért" címmel,
amelyben a szerző – a neveket megváltoztatva – az egyik gyülekezeti tag, N.-né
Ilonka fájdalmas magánéleti problémája kapcsán durva támadást intéz a gyülekezet
és pásztora ellen.

"Az Ilonka és férje között fennálló ellentét keletkezése jóval Ilonka megtérése
előttre nyúlt vissza, a konfliktus kiéleződését pedig az okozta, hogy kiderült: a férj
besúgóként dolgozik a Hit Gyülekezete és ezzel saját felesége ellen is. Seszták Ágnes
ezt az ügyet koncepcionálisan arra használta fel, hogy megfogalmazza a gyülekezettel
szemben azokat a rágalmakat, amelyek a későbbiek során újra és újra visszaköszöntek.
Az egyik gyülekezeti tag bonyolult családi válságán keresztül akarta kimutatni, hogy
a gyülekezet család- és kultúraellenes, természetellenes istentiszteleti szokásait
lelki dresszúrákkal kényszeríti rá a csalárdul rabul ejtett lelkekre.

Először az újságtól kértük, hogy közölje a cikkel kapcsolatos helyreigazításunkat.
Erre újabb cikk volt a válasz, amelyben Seszták Ágnes azt állította, hogy
megfenyegették, holott pont a fordítottja volt a helyzet. Ezek után írtunk Lázár Györgynek,
Kádár Jánosnak, Losonczi Pálnak, a Magyar Újságírók Szövetségének. Helyreigazításunkat
elküldtük sok újságnak, a Népszabadságtól fogva az Élet és Irodalomig, de sehol
sem biztosítottak lehetőséget a védekezésre" (Uzoni Péter. Új Exodus 1992/1.)

A nyár folyamán a gyülekezet vezetősége ismét kiad egy, a konkrét tényeket összefoglaló
rövid nyilatkozatot, amelynek a végén egy mondatban megjegyzik, hogy szilárd meggyőződésük
szerint az ilyen és ehhez hasonló tettek az ÁEH sajátos magatartására vezethetők
vissza, vagyis arra, hogy a több mint egy éve beadott elismerés iránti kérelemre a
mai napig nem válaszolt. "Ma ez talán nem tűnik nagy dolognak, de akkor körülbelül
olyan volt, mint azt leírni, hogy a Szovjetunió kizsákmányol bennünket." (Uzoni Péter.
Új Exodus 1992/1.) A nyilatkozatot egyedül a Beszélő cím? szamizdat újságban merik
közölni. Válaszul 1984. december 24-én megérkezett az ÁEH határozata, amelyben
megtagadták a gyülekezet elismerését:

"A hozzám érkezett panaszok alapján megállapítottam, hogy a megalakulni kívánó
vallásfelekezet szertartásai, a tervezett szervezet tevékenysége a fennálló törvényekkel
és közerkölcsiséggel ellentétben áll.

A csoport erőszakos fellépésével zavarja a törvényesen elismert felekezetek működését.
A befolyása alá került személyeket lelki kényszer alkalmazásával szembeállítja
családjukkal, és elszakítja őket munkahelyüktől, választott hivatásuktól. ()

A Minisztertanács Elnökének felhatalmazása alapján tájékoztatom, hogy jelen levelem
egyben válasz a hozzá írt 1984. november 6-i panaszbeadványukra, valamint más állami
és társadalmi szervekhez küldött nyilatkozataikra" (Miklós Imre, az ÁEH elnöke
levele Németh Sándornak, 1984. december 20.)

"Hivatalaink értelmetlen zaklatása"

Ezzel egyidőben a Szabadegyházak Tanácsának (SZET) – amely teljes egészében az állami
kontroll eszköze volt a kisegyházak felett – elnöke, Szakács József megfélemlítéssel
és ígérgetésekkel rávette Ungvári Sándort, az Isten Gyülekezete elnökét, hogy
határolódjon el Németh Sándortól és közösségétől:

"Tisztelt Államtitkár Úr!

Alulírott, mint az Isten Gyülekezete Misszió elnöke kijelentem és jelen soraimmal
tanusítom, hogy a legmesszebb-menően elzárkózunk minden olyan, Németh Sándor testvérek
által megírt és hivatalos fórumokhoz eljuttatott beadványoktól, amit missziónk nevében
közre adott. Nevezett beadványokat akkor is semmisnek tekintünk, ha ezeken az én nevem
is szerepelne bármilyen vonatkozásban. ()

Ungvári Sándor elnök, Horváth Sándor alelnök"

(Az Isten Gyülekezete vezetőinek levele Miklós Imre államtitkárhoz, az ÁEH elnökéhez)

"Tisztelt Főosztályvezető-helyettes Úr!

44.533/1984. szám alatt történt megbeszélésünkre való hivatkozással közlöm Önnel,
megküldtem nyilatkozatunkat úgy az ÁÉH, mint a SZET-hivatalának. Németh Sándor
testvérünket pedig fegyelmi úton utasítottam, vessen véget a hivatalaink értelmetlen
zaklatásának, az eddigieket pedig sürgősen tegye jóvá a saját érdekében ()

Hálás tisztelőjük, Ungvári Sándor a missió elnöke"

(Ungvári Sándor levele Kovács Andráshoz, az ÁEH főosztályvezető-helyetteséhez)

Néhány nappal később a "budaörsi gyülekezet" felbontja a szervezeti kapcsolatot
az Isten Gyülekezetével, és újra önálló útra lép:

"Kedves Ungvári testvér!

() Gyülekezetünk vezetősége – a tagok egyetértésével – egyhangúlag arra az
elhatározásra jutott, hogy kilépünk az Isten Gyülekezete nev? felekezetből. Döntésünket
az elmúlt időszak eseményeire alapoztuk. ()"

Októberben a gyülekezet újra közvetlenül az ÁEH-tól kéri az elismertetést, immáron
Hit Gyülekezete néven. Új szervezeti szabályzattal, kibővített hitelvi
nyilatkozattal, minden más szervezettől függetlenül. Válasz hosszú ideig ismét nem
érkezik.

Törvénytelen gondolatok

Az istentiszteletek továbbra is Budaörsön zajlanak, a gyülekezet létszáma – országos
viszonylatban – körülbelül ötszáz fő. 1985 végére szükségessé válik a
Farkasréti úti épület kibővítése, ami a budaörsi tanács szóbeli biztatására el
is kezdődik. A bontási munkálatok végeztekor váratlanul mind a felújítás, mind az
eredeti állapot helyreállítását megtiltó határozat érkezik a tanácstól. A
hivatal dolgozói indoklásként egy fiktív panaszbeadványra, illetve "felsőbb utasításra"
hivatkoznak. A gyülekezet vezetősége januárban levélben fordul a Magyar Népköztársaság
miniszterelnökéhez, Lázár György közbenjárását kérve a közösség jogi státusának
rendezése és a budaörsi imaház korszerűsítésének engedélyezése érdekében. 1986
márciusában megérkezik a házra vonatkozó fennmaradási engedély.

Cs. Bélát, a kaposvári gyülekezet tagját – majd később másokat is – az elhárítás
be akarja szervezni a katonaságnál.

Egy ilyen esetről készült feljegyzés részletei: "Rá akarták döbbenteni, hogy
milyen rossz helyzetben van. Ezután megsajnálták: szegény fiú megingott.

Elfogadják, hogy hisz, de rossz lóra tett; ők mindent megadnak ahhoz, hogy ezt
felismerje.

Bibliát nem olvashat, nem tehet bizonyságot, nem énekelhet.

Többször eljöhet a gyülekezetbe, rendkívüli szabadságot kaphat (ha kell át is
helyezik Budapestre), hogy meggyőződjék arról: igaz, amit mondanak. Feltétel azonban,
hogy információkat adjon nekik. ()

Gondolja meg, mit csinál, mert ha ezt folytatja, nem fogják felvenni az egyetemre (...)"

A zalaegerszegi gyülekezet május 11-i istentiszteletét rendőri intézkedés szakítja
félbe. A közösség éppen Istent dicsőítő dalokat énekel, amikor öt rendőr ront
be az eseménynek helyet adó L. Tibor otthonába. Igazoltatják, majd távozásra szólítják
fel a hívőket, L. Tibort több órás kihallgatásra viszik a rendőrségre. Ott rendőri
felügyelet alá helyezéssel fenyegetik meg, és követelik, többet ne tartson
istentiszteletet a lakásán. Néhány nappal később további két gyülekezeti tagot
hallgatnak ki.

A gyülekezet vezetősége ekkor levélben fordul az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez,
a Szabad Egyházak Tanácsához, a Magyar Népköztársaság miniszterelnökéhez, az Elnöki
Tanácshoz, a belügyminiszterhez és a Zala megyei főügyészhez. A címzetteket értesítik
a zalaegerszegi eseményekről, tiltakoznak a tettleges vallásüldözés ellen, és kérik
őket, segítsenek megteremteni a gyülekezet működésének jogi feltételeit. Az összes
címzett nevében az Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője válaszol. Június 20-án
keltezett levelében közli, hogy a gyülekezet továbbra sem elismert vallásfelekezet,
mert "tevékenysége a vonatkozó állami törvényekbe ütközik, és sérti a már törvényesen
elismert vallásfelekezetek és állampolgárok érdekeit".

Ezzel egy időben a zalaegerszegi atrocitásról tudomást szerzett külföldi keresztények
is tiltakozó leveleket juttatnak el a magyar szervekhez, illetve az ENSZ Emberi Jogi
Bizottságához.

Az ÁEH júniusban behívatja Németh Sándort. Nagy Ferenc általános elnökhelyettes és
Bai László, a protestáns főosztály vezetője azzal vádolják, hogy nemzetközi kampányt
szervezett az állam lejáratására: "Maguknak minden tevékenységük, cselekedetük
és gondolatuk törvénytelen" – jelenti ki Bai László.

A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság szeptember 8-i határozatában megszünteti a
nyomozást L. Tibor ellen egyesülési joggal való visszaélés ügyében, ugyanakkor
megrovásban részesíti a gyanúsítottat.

Az utolsókat rúgja a pártállam

1988-ban a budapesti gyülekezet kezdi kinőni a budaörsi házat: sokan csak a kertben
elhelyezett padokon kapnak helyet, és zártláncú videóközvetítésen keresztül követik
a teremben zajló eseményeket.

Felmerül egy nagyobb imaház megvásárlásának szükségessége. A Magyar Televízió
kezelésében álló – és gyakorlatilag használaton kívüli – kőbányai zsinagóga
megfelelőnek látszik. A kezelői jog ára három és fél millió forint, ugyanakkor a
felújítás húsz-harminc millióba kerülne. Mivel Budaörsön kezd "tarthatatlanná"
válni a helyzet – sokan két-három órával az istentisztelet előtt érkeznek, hogy
helyet tudjanak biztosítani maguknak –, a gyülekezet vezetői a kezelői jog megvásárlása
mellett döntenek. Az előszerződés napján a Magyar Televízió illetékese közli az
egymilliós előleggel érkező gyülekezeti vezetőkkel, hogy a kezelői jog immár
huszonötmillió forintba kerül. Az adásvétel elmarad.

Vörös László, a mintegy ötven tagú balatonfüredi gyülekezet egyik tagja felajánlja
a közösségnek: újítsák fel aszófői házát, majd tartsák ott istentiszteleteiket.
A munkálatok két hónapon át tartanak. A renovált épületben június 13-án kerül
sor az első és egyben utolsó istentiszteletre: ismeretlen tettes ugyanis az éjszaka
folyamán felgyújtja a házat. A tűzoltók csak háromnegyed óra elteltével érkeznek
a helyszínre, ám akkor kiderül: nincs elegendő vizük. A sorozatos késlekedések hatására
a ház a falak kivételével porig ég. Mindezek után a Községi Tanács pénzbírságra
ítéli a kárvallott tulajdonost.