"Bét Jahve", Jahve háza. E néven emlegetik a korabeli források azt az épületet, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem ezer éven keresztül a zsidó vallás egyedüli hivatalos központját, az izraeli államiság jelképét és összetartó erejét jelentette. A jeruzsálemi Mórija-hegy csúcsán emelkedő Első és Második Szentély az ókori Közel-Kelet építészeti szempontból is egyedülálló remeke volt: valószínűleg nem túlzás a babilóni Talmud azon kijelentése, mely szerint "aki a Templomot nem látta, még semmi szépet nem látott a világon". A jeruzsálemi Szentély(ek) története a zsidó nép hányattatott sorsának példázata és előképe: rombolások, fosztogatások és újjáépítések követték egymást korszakonként; s amióta Titus római tábornok légiói 70-ben a földdel tették egyenlővé az épületet – vagyis csaknem kétezer év óta –, a vallásos zsidóság és a keresztény világ jelentős részét lázas izgalomban tartja a kérdés: vajon felépül-e, s ha igen, mikor, a Harmadik Szentély? Az izraeli hatóságok attól tartanak, hogy a ma megoldhatatlannak látszó probléma némelyeket a millenniumi láz hevében erőszakos cselekedetekre indíthat.