A második világháború után az angolok kénytelenek voltak a palesztin ügyet a Népszövetség jogutódjának számító ENSZ rendkívüli közgyűlése elé vinni. A testület egy külön bizottság jelentése alapján ajánlást fogadott el, amelyben a szembenálló feleket a "zsidó nemzeti otthon" maradék egyötödének további, egy zsidó és egy újabb palesztinai arab államra való kettéosztását javasolta, azzal, hogy Jeruzsálemet és környékét corpus se-paratumként az ENSZ közvetlen igazgatása alá rendelte volna. A javaslatot zsidó részről elfogadták, a palesztinai arabok és az "Arab Liga" azonban nemcsak elutasította, de jogellenes fegyveres erőszak alkalmazásával a megalakuló zsidó miniálla-mot vérbe akarta fojtani. Ez nem sikerült, de a "zsidó nemzeti otthon" területén megalakításra javasolt második palesztinai állam területéből a Jordán nyugati partját és Kelet-Jeruzsálemet Jordánia, a Gázai övezetet Egyiptom jogtalanul elfoglalta és annektálta. Az ENSZ – miközben több ízben elítélte a zsidó államot, amiért az arab kormányok által magukra hagyott, de a zsidó állammal szemben ellenséges arab menekültek millióit nem fogadta be – szó nélkül hagyta Jordánia és Egyiptom jogellenes annexióját, az arab országokból elűzött közel egymillió zsidó menekült ügyét, és a Jordániából, valamint Egyiptomból Izraelbe beszivárgott fegyveres bandák rablásait és gyilkosságait. Pedig az ENSZ égisze alatt aláírt fegyverszüneti megállapodások elvileg szavatolták az ideiglenes határok biztonságát.