Ilona két gyermekével a Hiltonban lakik. Nem, Ilona nem tartozik a felső tízezerhez, de még csak a négykerekes, háromszobás polgári középosztályhoz sem – ő a "legalsó ötszázezer" táborát gyarapítja, két gyermekével és a tőlük külön élő, volt férjével együtt. A Hilton ugyanis egy papírdobozokkal bélelt marhavagon, amit tíz éve szállítottak ide, a kiskumajsai Marispusztába, a cigánytelepre, hogy legalább valami fedél legyen a szerencsétlenek feje felett. Erre mondták annak idején, meg azóta is többször, hogy bevagonírozták a romákat, meg hogy már csak a sínek hiányoznak alóluk. "A majsai tanács 1972-ben még úgy ítélte meg a helyzetet, hogy öt vagy legfeljebb tíz év kell ahhoz, hogy megszűnjék a telep" – írja Tamás Ervin 1977-es kiadású, Búcsú a cigányteleptől cím? riportkötetében. A szerző idézi Csávolszky László majsai vb-titkárt: "Marispuszta nem tűnik el olyan könynyen a föld színéről, mint azt néhány éve a tanácsiak gondolták." Csávolszky nem tévedett: közel három évtized múltán a tanácsrendszer már sehol, ám a marispusztai putrisor még tartja magát