A keresztények ellen elkövetett Sri Lanka-i terrortámadások lapzártánk idején már 359 halálos áldozatot követeltek, és több mint ötszáz volt a sebesültek száma. A hivatalos Sri Lanka-i közlések szerint a merényleteket a christchurchi támadások megtorlásaként egy szélsőséges iszlamista csoport követte el, amely kapcsolatban állt a Nemzeti Tauhíd Dzsamaat nevű helyi iszlamista szervezettel. Az Iszlám Állam által is felvállalt akciósorozatban 9 öngyilkos merénylő három templomnál és négy luxusszállodánál robbantott egy időben. Bár a híradásokban leginkább a katolikus áldozatokról esett szó, támadás érte az országban jelentős növekedésnek indult evangéliumi keresztény közösséget is. A Zion Church gyülekezetben is robbantás történt, amelyben többek között 22 gyermek halt meg a helyszínen, sokan elvesztették szemüket, végtagjaikat. (A tanár, aki szintén meghalt a robbantásban, az óra elején megkérdezte a diákoktól, hogy készek akár az életüket is adni Jézusért? Mind felemelték a kezüket.)
Bár az elkövetés módja kapcsán a szakértők szinte azonnal az Iszlám Államot vagy az al-Kaidát sejtették a háttérben, napokig tartotta magát a teória, miszerint buddhista szélsőségesek lehettek az elkövetők. Az is hallható volt a hírmagyarázatokban, hogy a nyomor és a nyugati „provokáció” (értsd: a dollárokat „szóró” turisták) is ott áll a történtek hátterében. Ennek ellentmond ugyanakkor, hogy a Sri Lanka-i védelmi miniszter-helyettes szerint a legtöbb öngyilkos robbantó „jól képzett, középosztálybeli vagy felső-középosztályhoz tartozó volt”, anyagilag „meglehetősen függetlenek” és „néhányan jogi diplomával rendelkeztek”. Az egyik terrorista Nagy-Britanniában szerzett diplomát, majd Ausztráliában tanult tovább.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »