Az eredeti határidő szerint március 29-én pénteken, brit idő szerint 23 órakor, közép-európai idő szerint éjfélkor lépett volna ki az Egyesült Királyság az Európai Unióból. Így tehát ma már nem is lennének tagok. Mégsem így történt. Ehhez ugyanis arra lett volna szükség, hogy a parlament elfogadja a Brexit-megállapodást. Az alsóházban háromszor is szavaztak róla, mindhárom alkalommal elutasították. Ennek oka, hogy a képviselők rossz megállapodásnak tartják az országuk szempontjából. Több EU-s vezető azonban egyértelmű jelzést adott: jelen helyzetben új megállapodásról nem lehetséges tárgyalni, vagy ez, vagy semmi.
Annak ellenére, hogy más lehetséges megoldások nem kerültek komolyan szóba, a brit parlament alsóháza a múlt héten nyolc alternatív javaslatról is szavazott. Ezek a javaslatok egyelőre divatos angol kifejezéssel élve a „wishful thinking”, vagyis a vágyvezérelt gondolkodás kategóriájába tartoznak. Ugyanis ezek egyikét sem igazán támogatná az EU. Ami még érdekesebb, hogy a brit képviselők sem, ugyanis mind a nyolc lehetőséget le is szavazták. E hét elején ismét szavaztak, ezúttal arról a négy lehetőségről, amelyet a legkisebb többséggel utasítottak el az első körben. De a második szavazáson sem volt olyan megoldás, amit a képviselők többsége támogatott volna. Jelenleg tehát nincs olyan Brexit-forgatókönyv, amelyet elfogadhatónak találna a parlament alsóháza.
Azonban az idő (is) a britek ellen dolgozik. Londonnak ugyanis április 12-éig jeleznie kell a Brexit-folyamat további menetével kapcsolatos terveit. Ha a kilépési határidő meghosszabbítását kéri, akkor arról is dönteni kell, hogy részt kívánnak-e venni a május végi európai parlamenti választásokon. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kilépési határidő meghosszabbításához szükséges az EU-ban maradó huszonhét tagország egyhangú jóváhagyása is.
2019.04.05.(XXIII/14)
