Ma sokan magának a posztabortusz-szindrómának a létét is vitatják, annak ellenére, hogy a kutatók számtalan esetet dokumentáltak, és orvosok, klinikai pszichológusok sora találkozik rendszeresen a jelenséggel a praxisában. Milyen tünetegyüttesről van szó pontosan?
– Marie Simon, a würzburgi egyetem klinikus szakembere szerint háromból kettő nőnek az abortusz után hosszú ideig tartó lelkiismeret-furdalása, bűntudata és depressziója van. A lelki tünetek mellett számos pszichoszomatikus tünet is előfordul: gyakori a migrén, a szívritmuszavar, a különböző emésztési rendellenességek. Az is jellemző, hogy problémák jelentkeznek a partnerkapcsolataikban, ami nem ritkán vezet elhidegüléshez, szexuális zavarokhoz. Az is általános jelenség, hogy eredetileg a párkapcsolat elvesztésétől való félelem motiválja leginkább a nőket az abortuszra, ám a kapcsolat az abortusz után mégis megromlik. A férfiak ilyenkor rendszerint azt várják el, hogy a nők gyorsan lépjenek túl az ügyön, ne is essen róla szó. A kimondatlan fájdalom, veszteség azonban éket ver közéjük, az állandósult belső feszültség pedig jó eséllyel erőszakot szül. A nők ilyenkor gyakran úgy élik meg a bántalmazást, mint jogos büntetést, és megadással tűrik. Mindezek együtt nagyon aláássák a nő önértékelését, méltóságát. Így hát, bár eredetileg azt gondolták, hogy a terhességgel előállt válságállapotot az abortusz egy gombnyomással meg fogja szüntetni, korántsem megkönnyebbülésben és felszabadulásban lesz részük a „beavatkozás” után… Ebben az összefüggésben több mint érdekes egyébként, hogy Hérodotosz, az ókori történetíró feljegyzései szerint azok a spártai nők, akiknek a gyerekeit ledobták a Tajgetoszról, hatalmas arányban váltak idővel elmeháborodottakká…
Ön következetesen gyilkosságként beszél az abortuszról. Ez ma nagyon bátor kijelentés, könnyen nevezhetik nem polkorrekt gyülőletbeszédnek…
2019.04.26.(XXIII/17)
