A Zarándi-hegységben, Brádtól nem messze fekszik Chebe, vagy Cebebánya. Az egykor hírhedt és igen népes település aranybányászata miatt vált a környék egyik legnagyobb központjává. Mára azonban az arany helyett a románság nemzeti büszkeségének jelképe. Itt található Horea híres tölgyfája. A fa ágai levágva, belseje betonnal kiöntve, acélsodronyokkal megerősítve. 1784 őszén itt intézett szózatot követőihez az egykori parasztvezér, Vasile Ursu Nicola, azaz Horea, fellázadva a császár és a magyar nemesség elnyomása ellen. Közvetlenül a fa mellett nyugszik Avram Iancu, akit egykori felkelőinek tiszti kara helyezett itt végső nyugalomra.
A román nemzeti gondolkodás két hősének emléket állító tölgy legendája ma a román történetírás két alappillérének számít, de míg Horea az osztrák császárság áldozataként végezte, addig Avram Iancu utolsó éveit megőrülve, alkoholista csavargóként töltötte. Élete vége jól jelzi, hogy a történelmi, nemzeti hősök csak a haláluk után kapják meg a pátoszt, ami fölénk emeli őket – ám ugyanez az ember lehet mások szemében tömeggyilkos is.
Az 1848 tavaszán Európán végigsöprő forradalmak eszméi Erdélyt is elérték, bár az ott forradalmárnak tartott fiatal értelmiségiek jóval árnyaltabban fogalmazták meg a változás iránti igényeiket. „A helyi közigazgatás mindenütt a helybeli lakosság anyanyelvén folyjék – követelték a jórészt liberális eszmék iránt rajongó ifjak, és ennek a feltételnek a megvalósulásától tették függővé, hogy támogassák-e Magyarország és Erdély egyesülésének az ügyét” – mondta Nagy Árpád, kolozsvári történész.
2019.02.22. (XXIII/8)
