Az elmúlt években számos szakértőt foglalkoztatott a generációs különbségek kérdésköre, ami – leginkább a rohamos technológiai fejlődésnek köszönhetően – egyre nagyobb feszültséget gerjeszt a nemzedékek között. Ennek enyhítésére – az eltérésekből származó konfliktusok helyett az abból adódó előnyökre koncentrálva – generációs együttműködések születtek: óvodák nyíltak idősek otthonával egy fedél alatt, illetve multinacionális cégek különböző programokat szerveztek, hogy egymástól tanulhassanak a merőben eltérő módon szocializált munkavállalók. Az intergenerational equity – generációk közötti méltányosság – tudományága évtizedek óta vizsgálja a témakört, ám az eddigi, kölcsönös tiszteleten alapuló hangvételnek most úgy tűnik, véget vet a Z generáció. Ők hivatalosan azok a személyek, akik 1995 és 2009 között születtek. Ahogy a fenntarthatósági problémák – globális felmelegedés, klímaváltozás – mainstreammé váltak, a klímaváltozás hatásai pedig egyre égetőbb veszélyforrásnak tűnnek napjaink fiataljaira nézve, úgy éleződtek ki a konfliktushelyzetek a rájuk hagyott apokaliptikus jövőkép miatt tehetetlen Z generációsok és a világtörténelem eddigi leggazdagabb nemzedéke, az 1946 és 1964 között világra jött baby boomerek között. A probléma fontosságára az ifjabb nemzedék saját eszközeivel – cinikus, ám lényegre törő módszerrel – hívja fel a figyelmet: hashtagekkel és mémekkel definiálják két szóban a köztük tátongó hatalmas gondolkozásbeli szakadékot, melyről egyébként tucatnyi tanulmányt lehetne írni.
Öregek vagytok és rasszisták
2019.11.29 (XXIII/48)
