A mosolygás pozitív hatását illetően az egyik legtöbbet idézett előadás Ron Gutman egészségi tanácsadó 2011-es TED-videója. Kutatásokra és tanulmányokra hivatkozva ő fejtette ki többek között azt a vitatott tézist, hogy az arcizmok szándékos mosolyra húzása már önmagában is jókedvre deríti az arcizomgyakorlatot végző személyt. A mosolygás szerinte a csokoládéhoz hasonlóan stimulálja az agy jutalomközpontját, ezen felül képes előidézni a stresszhormonok csökkenését, és növelni a boldogsághormont, az endorfint. A mosolygás ráadásul pozitív benyomást kelt, nemcsak szimpatikusabbnak és udvariasabbnak tűnünk általa, de hozzáértőbbnek is.
Paul Ekman pszichológus arckifejezés-kutatásai szerint a mosoly minden kultúrában ugyanazt az érzelmet fejezi ki. 1967-es vizsgálatában pápua új-guineai törzsek tagjai, akik a modern civilizációtól elzárva éltek, fényképről képesek voltak beazonosítani a nyugati emberek arcán tükröződő pozitív érzelmeket. Ekman szerint az örömteli arckifejezés nem tanult, hanem a világon mindenhol velünk született mintázat.
Gutman is hangsúlyozza, hogy a 3D-s ultrahangos technológia révén jól látható, hogy a fejlődő babák már az anyaméhben is mosolyognak. Miután megszületnek, még a vak babák is mosolyognak az emberi hang hallatán. A gyerekek szuperképességgel rendelkeznek ezen a téren, hiszen ők egy nap akár 400-szor is képesek mosolyogni, míg a felnőtteknek már csak az egyharmada képes ezt 20-nál többször megtenni naponta – és ezt se mindig szívből.
2018. 12.14.(XXII /50)
