Leóék családjában sokat vitatkoztak. De csak ritkán személyes okokból, többnyire inkább politikáról, társadalomról, az ügyről. A zsidó Gerhard nagypapa a francia ellenállás harcosa, kém és újságíró, a hatalom vonalas képviselője. Kedvenc leánygyermeke, Anne hozzámegy a művész Wolfhoz, aki zöldre festett hajjal mászkál, és bűnbandának titulálja az NDK államot. Anne, aki tizenhét évesen lép be a pártba, úgy próbálja szeretni rebellis férjét, hogy azért ne árulja el sztálinista apját sem. A gyerek Maxim belenő az egyre jobban kiéleződő konfliktusokba. Maga előtt látja ordibáló apját, titokban a konyhában sírdogáló anyját és számára idegenné váló nagyapját. Tizennyolc évvel a berlini fal leomlása után Maxim Leo gondolatban visszatér az NDK-ba, hogy megrendítően bölcsen megírja, miként és miért bukott meg az antifasiszta atyák által alapított állam” – olvasható a neves író és újságíró, Maxim Leo magyarul is megjelent családi krónikájában, a Volt egyszer egy NDK című kötet ajánlójában.
Eric Honecker és az NDK neve a magyar fülnek egyfajta egzotikumként cseng, amely kemény diktatúraként, a szocialista tábor egyik erős bástyájaként élt a köztudatban. Ám Maxim Leo krónikáját olvasva tipikus, 20. századi közép-európai családtörténet bontakozik ki a szemünk előtt. Már csak amiatt is, mert a keletnémetek múltfeldolgozása – amely a nyugat németekhez képest jókora fáziskéséssel, a berlini fal 1989-es lebontása után indulhatott el – nemcsak a kommunista időszakkal, hanem az azzal sok szálon összefüggő náci érával való szembenézést is kikényszeríti. Érdekes módon a Stasi közel 30 éve nyilvános irattára iránt a mai napig óriási a társadalmi érdeklődés.
2018. 10.26. (XXII /43)
