Az afroamerikaiak elnyomásáról szóló alkotásokból, úgy tűnik, nem tud eleget készíteni a hollywoodi cellulloidgyár. Rabszolgaságból szegregációba, csöbörből vödörbe – jól ismerjük a fekete társadalom polgári és politikai jogokért folytatott elkeseredett küzdelmét. A terhelt amerikai lelkiismeret nem is engedné nekünk elfeledni, és jól van ez így: a múlt szörnyűségeit sosem feledhetjük! Némi fenntartással, de a hihetetlen alapkoncepció miatt izgatottan ültünk be a Csuklyásokra.
Bíztunk abban, hogy az igaz történeten alapuló, mégis fantáziába illő sztori újabb betekintést ad az amerikai feketék küzdelmeibe. Az alkotók névsora alapot ad a bizakodásra: a Malcolm X-et és a Szemet szemért filmeket jegyző, szókimondásáról híres Spike Lee rendezte, a producerek között pedig a tavaly Oscart nyert (Tűnj el) Jordan Peele is feltűnik. A forgatókönyvet Ron Stallworth (a főszereplő) saját memoárjából gyúrták.
Különösen a film első felében működik jól a gépezet. A dráma és a szórakoztatás jogos és kívánatos egyvelegét kapjuk: nevetünk és borzadunk. Kiindulási pontunk Colorado Springs, ahol a főszereplőt, Stallworth-t (John David Washington) éppen a város első fekete rendőrtisztjének nevezik ki. A feketék elleni rasszizmus napi szinten nyilvánul meg a hatóságnál is. Javában dúl a fekete polgárjogi küzdelem, aminek helyi rendezvényén a „black power” apostola, Kwame Ture tart harcias beszédet a fekete öntudatról és a megbecsülésért folytatott küzdelemről. Hősünk és az eseményt szervező helyi fekete diáklány között hamar viszony alakul ki, ami persze további drámáknak ad alapot – a lány elől titkolnia kell rendőri hivatását, hisz az aktivista egyik fő ellenségnek a „négerverő disznókat” tartja.
2018. 10.05. (XXII /40)
