Október elején a figyelem újra a transznemű sportolókra irányult, amikor egy genetikailag teljes egészében férfi sportoló, aki magát mentálisan nőként azonosítja, megnyerte a női pályakerékpár világbajnokságot a kaliforniai Carsonban. Azonnal felmerült a kérdés, hogy Rachel McKinnon számára jelentett-e jogosulatlan előnyöket a testfelépítése. A sportoló szerint – aki egyébként filozófiát és etikát tanít a charlestoni egyetemen – ez egyáltalán nem egyértelmű. A győzelmét követő felháborodást követően a Twitteren azzal védekezett, hogy nincs valódi különbség egy férfi és egy nő között biológiai szempontból, legalábbis ha a tesztoszteronszint teljesítményre gyakorolt hatását mérjük. A Velonews című kerékpáros hírportálnak adott interjújában pedig azzal érvelt, hogy még sosem sikerült nyernie, bár világéletében nők között versenyzett. Egyszer negyedik volt, és a selejtezőkön ennél általában sokkal rosszabbul teljesített, így nem jogos felróni neki, hogy most az egyszer sikerült győzedelmeskednie.
2017-ben egy másik transznemű sportolóval kapcsolatos esemény borzolta a kedélyeket, amikor egy Fallon Fox nevű ketrecharcos, aki nőként azonosítja magát, viszont biológiai értelemben férfi, mindössze 39 másodperc alatt verte péppé női ellenfelét egy versenyen. Ott is felmerült a kérdés, hogy a férfitesttel rendelkező, magukat nőként azonosító személyek versenyezhetnek-e a magukat nőként azonosító, és női testtel is rendelkező sportolók ellen, illetve hogy rendelkeznek-e olyan előnyökkel, amelyek indokolatlanul garantálják nekik a győzelmet.
Mérföldkő a legfelsőbb bíróságon
2018. 10.31. (XXII /44)
