Az akció sok éve folyik, de a népszerűségének köszönhetően egyre sűrűbb az iskolakezdés előtti hét. A szervezet vezetője, Kovács Sándor hívott, hogy idén a határon túlra is kiterjesztik az akciót, és kísérjem el őket egy villámlátogatásra, Kóstelekre, Csángóföldre ahová harmincöt gyereknek visznek iskolakezdési csomagot háromszázezer forint értékben.
A program igen sűrű, meséli útközben Kovács Sándor, hiszen hétvégén egy falunapon voltak Karancsságon, ahol kedves vendégnek számítanak, hiszen a HISZ sok éven át üzemeltetett egy munkahelyteremtő és tanulást szorgalmazó programot, melynek során komoly eredmények születtek az elzárt észak-magyarországi kistelepülésen. „Ha már meghívtak, nem illik üres kézzel vendégségbe menni, így az élelmiszercsomagok mellett az alsós gyerekek iskolakezdési csomagot, az első osztályba lépők pedig tömött iskolatáskát kaptak a szervezettől. Van annak egyfajta üzenete, amikor éppen ezek a gyerekek, akik nagyon nehéz háttérből jönnek, örömmel nyitják ki a táskájukat, és nézegetik a felszerelést, füzetet, ceruzákat, olyankor mintha egy új világ tárulna fel a szemük előtt. Ahogyan éppen ez is az adományaink szándéka, mert nemcsak a szülők terheit igyekszünk enyhíteni, hanem a gyerekeknek is egy utat mutatni, amely kivezeti őket a sok esetben kilátástalan jövőképből, és bemutatja: ha tanulnak, bizony nincs determinálva a sorsuk” – mondja Kovács Sándor. A hétfő már a Nyírségben érte a szervezet vezetőjét, ahol Magyon a Palásti László Általános Iskola elsőseinek adtak iskolatáskát, benne tízezer forint értékben tanszerekkel. Oda öt éve járnak folyamatosan, a település minden első osztályos gyerekét azóta ők indítják el a tanulásban. Az ország számos pontján működik a szervezet, és szinte mindenütt folyik az akció, de ahol nincs helyi csapatuk, ott a Hit Gyülekezete aktivistái szervezik az iskolatáska-akciót. Kovács Sándor elmondja: közel ötmillió forint, amit elköltenek a beiskolázás során, ami a rászorulók számát tekintve csepp a tengerben, de a szervezetnek az anyagiak előteremtése így is csodaszámba megy. Az adományozók elsősorban magánszemélyek, akik névtelenül összeadják ezt az összeget minden évben. A szervezet vezetője szerint ők az igazi értékek, az aktivisták csak a szétosztást végzik.
A marosvásárhelyi szervezet vezetőjével, Bondor Lászlóval találkozunk, aki az erdélyi munka koordinátora. Rövid az éjszaka vagy csak hosszúra nyúlik a beszélgetés, túl hamar hajnalodik, de már úton vagyunk a Gyimesek felé. A Hargita fenyvesei némi enyhet hoznak a melegben, mert bizony nyár van, még itt is harminc fok feletti hőmérsékletekkel. A Gyimeseket elhagyva még lassabb lesz a haladásunk, komoly kőtömböket kerülgetünk az erdei úton, ami Kóstelekre visz bennünket Ágasfalváról. Itt viharok voltak, sok helyen leomlott az út, közel egy óra alatt tesszük meg a tizenhat kilométert a településig. A látvány azonban kárpótol bennünket, a település dimbes-dombos képe valami olyan békét sugall, amire titokban talán mindenki vágyik. Vaszi Levente már vár bennünket a Magyar Közösségi Házban, és örömmel veszi át a csomagokat, a táskákat, amelyekből a település minden gyermekének jut majd. Szórványban élni és magyarul tanulni, bizony nem könnyű, de Levente megnyugtat bennünket: itt nincs olyan nagy asszimilációs nyomás, inkább a román gyerekek tanulnak meg magyarul, mert magyar szó hallatszik szinte az egész faluban. Hosszan beszélgetünk még magyarságról, megmaradásról, a hagyományőrzésről, a hitről, amely nélkül nem ér az ember élete semmit, mert hinni itt, a Gyimeseken túl, a világ háta mögött, annyit jelent, mint lélegezni.
2018. 08.31. (XXII/35)
