Az Erdély egyik eldugott sarkában megbúvó Gyimesek völgye a csángókról ismert immár világszerte. A települések szinte végig beterítik a völgyet egészen a gyimesbükki szorosig, ahol ezer évig húzódott a magyar határ. Errefelé maroknyi ember küzd a korral, amely lassan, de biztosan maga alá gyűrni látszik a moldvai csángókat, nyelvestől, kultúrástól, mindenestől. Ebben a küzdelemben csak hétköznapi, sokszor ismeretlen hősök állják a sarat, akiknek létéről szinte alig kap hírt a nagyvilág.
Vaszi Levente 2014-ben robbant be népdalénekesként a Duna Televízió Felszállott a páva műsorában, és lett híres egycsapásra. A fiatal földrajztanár nem ült fel a hirtelen jött hírnév szárnyára, maradt Kóstelken, a falujában és továbbra is azt teszi, amire vállalkozott, tanítja a magyar nyelvet és a csángó kultúrát az egyre fogyatkozó gyerekeknek.
A csaknem kilencszáz méter hosszan elnyúló csángó falut négyszázan lakják, és bár közigazgatásilag Bákó megyéhez, azon belül pedig Ágas faluhoz tartozik, az itteniek mégis csíki településnek tekintik. Az identitásnak később még fontos szerepe lesz, de ne rohanjunk előre, mert a Szultec patak völgyében csak óvatosan döcöghet a látogató autóval. Az ezeréves határ után Ágasnál átlábalunk a Tatroson, majd végig felfelé kanyarog a fenyvesek között vezető makadámút egészen a település széléig, ahonnan alábukva tárul fel a falucska képe. Van egy másik út is ide, amely Csíkszépvíz felől kanyarog felfelé, új és ráadásul aszfalt, de csak Hargita megye széléig tart – onnét nincs tovább. Politika meg irigység az ok, amiért a faluig hátralévő út hét kilométere nem épült meg, mondja az ügyről Vaszi Levente. Ágas község első embere nem akarja, hogy az út elkészüljön, mert félő, hogy a község átkerülne Hargita megyéhez, az pedig komoly érdekekbe ütközne. A falu körül rengeteg az erdő, jók a legelők, szinte érintetlen a környezet, ami jelentős anyagi lehetőségeket hordoz magában. Hiába kérlelték volna Kóstelek magyar testvértelepüléseinek vezetői, enyhüljön az ellenállása, a településvezető nem is találkozott velük az úttal kapcsolatban, olyan nagy a félelme – mondja Levente, amikor találkozunk végre a falu határában. A tanárként végzett hagyományőrző a helyi román nyelvű iskolában tanít, de az igazi szerepe sokkal több ennél. Szervezi, élteti, mozgatja a gyerekeket, és rajtuk keresztül a kicsi település lakóit. Célja a hagyományőrzés, illetve a falu bekapcsolása a turizmusba és a csángó hagyományok által a magyar kulturális vérkeringésbe. Helyben született, ízig -vérig csángó, aki elvitte a falucska hírét a nagyvilágba a televízión keresztül. Természetes nyitottságával, mindig mosolygó, nevető személyiségével hamar levette a lábáról a nézőket, és különdíjat kapott a tehetségkutató műsorban. A sikert nem a maga hasznára, hanem a települése sorsának jobbításába forgatta be, rajta keresztül vetült a figyelem Kóstelekre, és jön ide egyre több olyan ember, aki elkötelezett a csángóság iránt, és tenni akar. Példát mutat azzal is hogy helyben telepedett le, a felesége is tanárnő, a faluban élik az életüket, mintegy mozgatva ezzel az elzártságban élő település állóvizét. Egyesületet hoztak létre az oktatásért, mert Levente szerint csak ez az út járható, ha a csángó jövőről van szó: megtanítani a jövő nemzedékeit, legyenek büszkék származásukra, és bátran vállalják azt. A falu 2012-ben még 491 lelket számlált, de mára 400 alatt van a lakók száma, és ez a gyereklétszámon is meglátszik. Harminckét gyerek jár a tanórán kívüli foglakozásokra, ami majdnem a száz százalék – a maradék három se maradna el, ha nem a településtől távolabb, a patak völgyében, az erdők között lakna.
2018. 08.10. (XXII/32)
