A britek 1948-ban adták át a hatalmat a dél-afrikai kormánynak; az ország 1961-ben lett független. Az afrikáner Nasionale Party (Nemzeti Párt) fenntartotta a gyarmatosítóktól örökölt adminisztratív rendszert. Ennek része volt a szegregáció, sok fekete ugyanis a majdnem minden nagyobb város mellett létrehozott „rezervátumokban” élt.
A Nemzeti Párt aztán törvényekkel intézményesítette az „elkülönítést”, afrikaans nyelven „apartheidet”. Így például megtiltották a vegyes házasságokat, később korlátozták többek között a feketék szabad mozgását, szavazati és tulajdonszerzési jogait. A szó szerinti szegregációt egy 1953-as jogszabály „szentesítette”, mely a nyilvános helyeket (buszokat, parkokat, mozikat, iskolákat, tengerpartokat stb.) feketék és fehérek számára fenntartott részekre osztotta. Bár ezeknek a rendelkezéseknek a nagy részét 1968-tól kezdve visszavonták, és papíron teljes jogú állampolgárokként ismerték el a feketéket, a gyakorlatban nem sok minden változott.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2018. 05.11. (XXII/19)
