Elnézést kérek, valamit összekeverhettem, nem teljesen ez történt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a múlt heti gázai összecsapások 60 halálos áldozatáról emlékezett meg, az Emberi Jogi Tanácshoz hasonlóan független vizsgálatot követelve az ügyben, egyben meg is előlegezve azt, kié a felelősség a palesztinok haláláért: a „megszálló” Izraelé és természetesen az Egyesült Államoké, amely nagykövetsége Jeruzsálembe helyezésével „kiprovokálta” a palesztin megmozdulásokat. Ám ahogy a „kitörés napjának” áldozatairól is pontosan tudni, hogy német és magyar katonák, illetve nyilasok voltak, akiket az SS küldött a vágóhídra, úgy a 60 palesztin „civil” többségéről is tudni lehet, hogy a Hamasz és az Iszlám Dzsihád katonái voltak, akiket parancsnokaik vezényeltek a gázai határkerítéshez. Tudni pedig onnan lehet mindezt, hogy maguk a szervezetek ismerték be.
Az ENSZ-t, az Európai Uniót, az Izraellel szemben mindig ellenséges Amnesty Internationalt és Human Rights Watchot, valamint a nyugati „haladó” értelmiséget azonban teljesen hidegen hagyja, mi is történt valójában május 14-én a gázai–izraeli határszakaszon – és nemcsak aznap, hanem már jóval előtte is. Ezek az egyének és szervezetek nem a valóság megismerésében, hanem szokott rituáléik, kerek világképük fenntartásában érdekeltek. A rituálé és a világkép része az „erőszak spiráljának” elítélése (tehát a valódi felelősségek elkenése, relativizálása) éppúgy, mint a szokott tettes–áldozat viszony megerősítése és celebrálása (az „elnyomott” palesztinok itt természetesen csak áldozatok lehetnek), valamint az „aránytalan válaszcsapások” felemlegetése, mintha nem tudnák pontosan, hogy az izraeli hadsereg (IDF) szó szerint mindent megtesz azért, hogy minimalizálja a civil áldozatok számát.
Ezt a rituálét celebrálta különösen szórakoztató módon az ENSZ nevezett emberi jogi szervezetének elnöke, Zeid Raad al-Husszein, akinek valamiért sosem halljuk a hangját, ha palesztin terroristák vagy arab államok követnek el súlyos jogsértéseket; aki egészen komolyan kijelentette, hogy a halálesetek szerinte „szándékos gyilkosságok”, amelyek „egy megszálló hatalom jogsértő fegyverhasználatának” következményei. Elnök úr figyelmét sajnos elkerülte, hogy a) véletlenül sem szándékos gyilkosságok történtek, b) Izrael 2005 óta nem „megszálló hatalom” Gázában, inkább onnan irányított célzott rakétatámadások áldozata, c) a tüntetéseket a Hamasz és más hasonszőrű szervezetek irányították hetek óta, a 14-ei véres akciónak tehát nem oka, legfeljebb ürügye az amerikai követség átköltöztetése. Husszein még azt is felrótta Izraelnek, hogy csak egy katonája sérült meg könnyebben, ez is a reakcióik „aránytalanságát” mutatja.
2018. 05.25. (XXII/21)
