Meglepően hangozhat, de úgy tűnik, minden a züllött tinédzserekkel kezdődött. 1998-ban a szigetország fiatalsága romokban hevert. Azon 15-16 évesek aránya, akik a megelőző egy hónapban legalább egyszer berúgtak, a teljes korosztály csaknem felét (42 százalékát) tette ki. A fiatalok csaknem egyötöde (17 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy már kipróbálta a marihuánát, és 23 százalékuk napi szinten dohányozott egy kérdőíves felmérés eredményei szerint. Az izlandi politikusok kidolgoztak egy komplex megelőző stratégiát. Ma már Izlandon nem lehet alkohol- és dohányipari termékeket reklámozni, előbbi vásárlását húsz, utóbbiét pedig tizennyolc év alattiak számára teljesen meg is tiltották. A tizenhárom és a tizenhat év közötti tinédzserek számára „kijárási tilalom” (!) van érvényben télen este tíz óra, nyáron pedig éjfél után. Mindezek mellett kötelezővé tették, hogy szülői szervezetek alakuljanak minden oktatási intézményben, és folyamatosan hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a szülők minél több időt töltsenek a gyerekeikkel.
Mielőtt legyintenénk az izlandi példára, érdemes megnézni a két társadalom közti különbséget.
2017. 11.17. (XXI/46)
