Del LaGrace Volcano amerikai fényképész nemcsak szimpla fotósként foglalkozik az LMBTQ közösséggel, hanem egyfajta ideológusként szószólója is ennek a kultúrának. A magát „részmunkaidős genderterroristának” tituláló LaGrace első negyven évét nőként élte, azonban az elmúlt húsz évben már felváltva, hol férfiként, hol nőként tekint magára. Partnerével Svédországban élnek, ahol két gyermeket nevelnek anélkül, hogy ,,rájuk kényszerítenék” bármelyik nemet is. Mika és Nico mindketten fiúnak születtek, azonban a film során végig kislányruhákban, hosszú, copfos hajjal láthatjuk őket. Egy-egy közeli felvétel alkalmával látható a családi könyvgyűjtemény: nagy részük feminizmussal és szexualitással foglalkozó kiadvány.
Mapa (így hívatja magát Del, aki se nem papa, se nem mama) minden reggel megkérdezi gyerekeitől, hogy aznap minek érzik magukat, így a többiek tudni fogják, hogy a hímnemű, nőnemű vagy a nemsemleges ,,hen” névmást használják, amikor hozzájuk szólnak.
Az állami támogatással működő óvodában hasonló módon állnak hozzá a gyerekneveléshez. Az Egalia nevet viselő intézményben (az elnevezés a latin egyenlőség szóból ered) a dolgozók és gyerekek nem hívhatják egymást fiúknak vagy lányoknak, ehelyett (a nem beskatulyázó) barátok vagy emberek szavakat kell használniuk. Az alapító, Lotta Rajalin Svédország egyik legnagyobb genderideológusa, aki szerint az óvoda maga a demokrácia megtestesítője, a gyerekeknek ugyanis már egyéves koruktól fogva megadatik a lehetőség, hogy még az olyan alapvetőnek vett dolgokban is, mint nemi hovatartozás, szabadon válasszanak.
2017. 08.11. (XXI/32)
