A titkosszolgálati múlt vonatkozásában mit tekinthetnénk lezárásnak? Megismerhetjük-e valaha a teljes ügynöklistát?
– A mi morális felelősségünk nem abban áll, hogy ezek felett az emberek felett ítélkezzünk. Mi levéltár vagyunk, nekünk egyrészt azt kell biztosítanunk, hogy az áldozatok jogai ne sérüljenek, másrészt azt, hogy a kutatás szabadsága a lehető legteljesebben érvényesüljön. A morális ítélkezést végezze el más!
Történész vagyok, levéltáros. Sosem értettem, hogyan lehet pontot tenni egy történeti kérdés végére. A történeti kérdés mindig is történeti kérdés marad, továbbra is foglalkoztatni fogja a kutatókat. Az állampolgárokat érintő kérdésekben más a helyzet. Jelenleg minden magyar és külföldi állampolgár is, akit a titkosszolgálatok megfigyeltek, üldöztek, megismerheti a magára vonatkozó anyagokat, a szülei, illetve – haláluk után – egyenes ági hozzátartozói iratait, beleértve az ügynökök természetes azonosító adatait, nevét is. Ez a fajta egyéni információs kárpótlás adott. Huszonhét évvel a rendszerváltás után az érdeklődés még mindig töretlen, sőt növekszik az ÁBTL iratanyaga iránt.
2017. 05.19. (XXI/20)
