A hibrid jármű gondolata már az 1910-es években felmerült.
A szakirodalom első repülő autóként az amerikai Glenn Curtiss által 1917-ben épített Autoplane-t tartja nyilván. A jármű csaknem teljes egészében alumíniumból készült, a szárnyait pedig le lehetett szerelni, ha közúton kívánták használni – azonban ez nem ment egyszerűen, lévén, hogy 12 méter széles volt a közlekedési eszköz, ha a szárnyai a helyükön voltak. A kezdetleges tervekben a jármű nem volt képes még csak rövid távú repülésekre sem, leginkább hosszú ugrálásokhoz volt hasonlítható a működése. A fejlesztések folytatását az első világháború megakadályozta, így Curtiss álma nem vált valóra.
1937-ben a Waterman Arrowbile elnevezésű jármű debütált a nagyközönség előtt, melynek atyja a kaliforniai Waldo Waterman volt. A kétéltűt három kerék támasztotta alá, az alumíniumból készült kocsihoz fából és textilből készített sárkányszerkezetet lehetett csatlakoztatni. Bár sebessége és hatótávja az akkor elvárt eredményeket produkálta – levegőben 200 km/óra, földön 120 km/óra, egyszerre akár 3500 km-t lehetett vele repülni –, mégsem vált népszerűvé a magas ára és megjelenése miatt, hiszen autónak igen nehezen lehetett nevezni. Összesen öt darab készült az Arrowbile-ból.