Eldugott világok a pusztában

A szép napsütés ellenére nagyon hideg van, így azonnal szemet szúr egy idős bácsi, aki az útszéli buszmegállóban várakozik zsebre dugott kézzel, csuklóján egy üres csíkos nejlonszatyorral. Buszra vár, Békéscsabára, a megyeszékhelyre utazik, de ezt már csak egy órával később tudom meg tőle, amikor a közeli településről visszafelé jövet még mindig ugyanott áll, ezért így felveszem, hogy ne fagyoskodjon az embertelen hidegben. Nyugdíjügyben megy a városba, kért egy kicsi emelést, rendkívülit, mert ami van, az kevés. Egyedül él, Békéscsabától mindössze tizennyolc kilométerre, de a civilizációtól bizony évtizedekkel lemaradva, egy tanyán. Áram van, víz csak az ásott kútban, körülötte azonban közel és távol senki, csak egy lepusztult major, ahonnan még a betontörmeléket is ellopták az utóbbi években. A főút hét kilométerre van tőle, bolt pedig még messzebb, csak a következő faluban. József egyedül él, két éve temette el a feleségét, három gyermeke távolabb lakik, de hetvenévesen sem adná fel a tanyasi sorsot, mert az egész életét itt élte le. Olyan romantikával és szeretettel beszél a tanyasi életről, hogy ha először hallanék róla, bizony indulnék egy eladó tanyát keresni. Romantika és kínlódás keveredik az idős ember történetében, de ő ezt boldogan éli meg. Sár tavasszal, ősszel és télen, elköltöző szomszédok, kihaló környék és magány naphosszat…

Rombolás és építés

Kovács József szociológus szerint ma a tanyavilág a társadalom perifériáját, sok esetben az abszolút lecsúszást jelenti. Korábban a tanyán élők mindig jelentettek egyfajta biztos hátteret a városok lakosságának, nemcsak nálunk, hanem szinte mindenütt a Kárpát-medencében. Ezzel minden józanul gondolkodó ember tisztában volt, csak éppen a szocialista korszak vezetői nem akartak erről tudomást venni, ezért mindent megtettek ennek a települési formának az elsorvasztása érdekében – mondja a szakember. A különböző országok különböző kommunista vezetőinél hasonló volt a szándék: mindenáron leszámolni a múlttal, a hagyományossal. A tanyavilágban élő emberek is csak a legrosszabbra számíthattak, vagyis ingatlanaik lerombolására. Néhány vidéket leszámítva rengeteg tanyát felszámoltak. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy amit nagyapáink áldottak, azt a fiaik már átkozták, tisztelet a kivételnek – jegyezte meg a szociológus.