Jó megérkezni ide, a hajdani szabolcsi zsidóság központjába. Még mindig érződik valami az egyszer volt haszidok jámborságából és a der alte Kálever (az Öreg Kállói – a haszidok egymás között csak így emlegették a legendás rabbit) áldásos tevékenységéből.
Ebben a városban sok szegény zsidó élt. Többek között egy Ungár Imre nevű kisfiú, aki 1907-ben született. Hamar árvaságra jutott, és az anyai nagyszüleihez került Kálló egyik legszűkebb és talán legporosabb utcácskájába, a Csillag utcába, ahol a szükség örökös vendég volt az apró, omladozó falú vályogházacskákban. A kis Imre nagyapja istenfélő, nagy tudású Talmud-tanulmányozó hírében állt. Sikerült beprotezsálnia unokáját a legendás Ejzik Taub rebbéhez, aki felfogadta libapásztornak. Esténként, amikor a fiú az akácosokon át hazaterelte a jószágot, pár percre szemtől szemben állhatott az Öreg Kállóival, míg a rabbi a tenyerébe számolta az aznapi bérét. A találkozás egy életre bevésődött Ungár Imre emlékezetébe.
Ungár Imre jeles tanuló volt. Amikor tizennyolc évesen rokonaihoz Budapestre kerül, a Lang ezüstgyárban vállal fizikai munkát. Később családja biztatására beiratkozik a Műszaki Egyetemre, majd 1929-ben megkezdi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Rudnay Gyula tanítványa lesz.
2016. 08. 05. (XX/31)
