„Kutatásom során nem azt kívántam rekonstruálni, hogy milyen ember is volt Horthy Miklós, bár bizonyos pontokon értelemszerűen ez nem kerülhető meg, hanem azt, hogy milyen képek befolyásolhatták 1919–1944 között a kortársak véleményét a kormányzóról. Munkám nem ad átfogó képet Horthy életének e szakaszáról, ahogy a nevét viselő korszakról sem. A Horthy-kép valóságtartalma csak korlátozott keretek között vizsgálható. E könyvben tehát egy olyan Horthy Miklós alakja jelenik meg, aki mások képzeletében létezhetett. Ez a személy ugyanis a kultuszépítés terméke.
Ez azonban nem vonja kétségbe azt, hogy sokak, legyen szó a kortársakról vagy éppen az utókorról, mégis ezt az idealizált és részben fiktív Horthy Miklóst tekinthették, vagy tekinthetik valóságos történelmi személynek” – hívja fel a figyelmet Turbucz könyve bevezetőjében, ugyanakkor megemlíti, hogy a Horthy-korszakban nemcsak a kormányzó személye körül alakult ki vezérkultusz, hanem Gömbös Gyula és Szálasi Ferenc körül is.
A történész külön fejezetet szentel a két világháború közötti európai vezérkultuszok vizsgálatának. Sztálin és Hitler mellett Mussolini, illetve Codreanu, Churchill, Franco, Hindenburg, Mannerheim, Masaryk, Metaxás, Pavelić, Pétain, Pitsudski, Salazar nevét veszi lajstromba a kutató. Megállapítja, hogy a Horthy-kultusz egyáltalán nem tekinthető egyedi jelenségnek Európában. A felsorolt vezér-kultuszok nem ugyanolyanok, megjelenésük viszont hasonló társadalom-lélektani gyökerekből táplálkozik. Ezeknek alapvető üzenetük, hogy kizárólag a vezér vezetésével érhetőek el a kitűzött célok. Őket gyakran gondviselő apaként ábrázolták, a nemzet atyjaként, aki neveli, védelmezi népét. Az apakép mellett az Istentől küldött nemzetmentő messianisztikus alakja is megjelenik, de a kereszténység fogalomkészletéből kölcsönzött szimbólumokkal hazánkban például jól megfértek az ősi magyar mitológia egyes alakjai is.
2016. 04. 22. (XX/16)
