Az Európa és Ázsia határán elterülő, földrajzi és kulturális értelemben is határövezetnek tekintett kaukázusi régió két országa, Örményország, illetve Azerbajdzsán az elmúlt hetekben újból kivívta a világ figyelmét. Pedig a Magyarországnál körülbelül háromszor kisebb, egyre apadó népességű és haldokló gazdaságú Örményország első ránézésre jelentéktelen országnak tűnhet. A hazánkkal azonos méretű Azerbajdzsáni Köztársaság – amely csak a neve alapján demokrácia – jelentős kőolaj- és földgáztartalékokkal rendelkezik, azonban a tartósan alacsony olajárak miatt szintén komoly kihívásokkal küzd, ezért az IMF és a Világbank 4 milliárd dolláros kölcsönt készít elő számára. Mi viszi rá ezt a posztszocializmus átkaival küszködő két kis államot, hogy immáron több évtizede rendszeresen összeugorjon egymással a körülbelül Baranya megye nagyságú Hegyi-Karabahért, destabilizálva ezzel a térséget?
Nagyhatalmi játéktér
Az örmények a Dél-Kaukázus egy legősibb népcsoportja, a világ legrégebbi keresztény állama, amelyet már évezredek óta szorongatnak az aktuálisan regnáló nagyhatalmak, kezdve a mongoloktól, a szeldzsuk, majd ottomán törökökön át az oroszokig. Az azeri területen lévő, többségében örmény lakosú Hegyi-Karabahért a szocializmus felbomlása idején robbant ki háború. A de facto államért vívott küzdelmek 20 éve nem voltak ilyen súlyosak, mint most áprilisban. Az örmény fővárosban, Jerevánban április 10-én úgynevezett csendes menetet szerveztek a karabahi harcok 30 ezer áldozatára emlékezve. A megmozdulás egyik szervezője, a 21 éves David Shahnazaryan a Heteknek elmondta, hogy a több ezer résztvevő a menettel a béke iránti vágyát is kifejezte. „Édesapám 1990–1994 között harcolt Karabahban. Amikor meghallottam, hogy kiújultak a harcok, rögtön megfordult a fejemben, hogy mi van, ha újra elmegy, és eszembe jutottak a barátaim, akik jelenleg is ott szolgálnak. Persze, ha szükséges, én is harcolok a népemért. 101 évvel ezelőtt, a népirtáskor erre nem kaptunk sok esélyt” – tette hozzá.
2016. 04. 22. (XX/16)
