A Tibetből eredő Mekong jelentőségét mi sem támasztja jobban alá, mint az a tény, hogy a világon kifogott édesvízi halak negyedét ebből a folyóból húzzák ki, halfajokban pedig az Amazonas után a második leggazdagabb folyó. Míg a kínai Tibetből a dél-vietnami delta torkolatához ér, a folyó mintegy 4300 kilométert tesz meg, miközben értékes üledékkel tölti fel a medencét, melyben a helyi lakosok rizst és gyümölcsöt termesztenek.
Az első baljós jelek akkor mutatkoztak, mikor Kína 1995-ben felépített egy erőművet a folyón, majd a következő négyet. Pumee Boontom Thaiföld északi részén él, mégis figyelemmel követi televízióján a kínai időjárás-jelentéseket. Ugyanis egy nagy vihar Kína déli részén, mivel a kínai erőművek gyors tempóban eresztik le a fölösleges esővizet, komoly áradásokat okozhatnak a Mekong alsóbb folyásán. Az erőművek megépítése előtt a folyó vízszintje az esős és száraz évszakkal együtt fokozatosan emelkedett és süllyedt, ma azonban a kínai kormány rendszeresen elfelejti figyelmeztetni szomszédait a közelgő víztömegre. Egy 2008-as áradáskor a folyó a kétemeletes házakat is elöntötte. A Mekong esetében a földrajzi hierarchia a geopolitikai helyzetet is meghatározza, mivel a Kína hegyes vidékein eredő, erős sodrású folyó kínálja a legnagyobb vízenergiát, amit az ország a végletekig ki is használ, nem törődve az alsó folyam mentén élők veszteségeivel.
A kínai határtól délre lévő államok sem szeretnének lemaradni a megújuló energiaforrások felhasználásában, így ők is további 11 gát megépítését tervezik a Mekongon. A laoszi és thaiföldi lakosok azonban már nem nézik becsukott szemmel az építkezést, mivel saját tapasztalatból tudják, hogy mekkora kárt tesz egy erőmű mind a termésben, mind a halszaporulatban. A tiltakozások miatt Xayaburi vízerőmű építése így már évek óta húzódik.
2016. 02. 19. (XX/07)
