A beleegyezésen alapuló prostitúciót és annak elősegítését is legalizálná, pontosabban dekriminalizálná az Amnesty International. Nyilatkozatukból nem derül ki, hogy mit értenek beleegyezésen, mindenesetre a legkülönbözőbb kutatások azt támasztják alá, hogy a prostituáltak közel 90 százaléka abbahagyná tevékenységét, és eleve rövidtávra tervezi a pénzkeresetnek ezt a formáját – más kérdés, hogy végül valóban így történik-e. Az emberkereskedelemmel is szorosan összefüggő prostitúció teljes legalizálása, különösen a mai menekültválság idején, a poklot szabadíthatja el – figyelmeztetnek szakemberek.
Az Amnesty International (AI) portálján olvasható hír szerint a jogvédő szervezet elnöksége egy állásfoglalás kiadására készül „a szexmunkások emberi jogainak védelme érdekében”. A közlemény Salil Shettyt, az AI főtitkárát is idézi. Az indiai származású férfi szerint a „szexmunkások” az egyik legmarginalizáltabb csoport a világon, akik a legtöbb esetben állandó diszkriminációval, erőszakkal és bántalmazással találják szemben magukat. A nemzetközi jogvédő szervezet úgy védené meg az érintetteket, hogy a beleegyezéssel történő prostitúció „minden részét teljesen dekriminalizálná”.
Az állásfoglalás másik oldalról felszólítaná az államokat, hogy biztosítsák a prostituáltak számára a teljes és egyenlő jogi védelmet a kizsákmányolás, az emberkereskedelem és az erőszak ellen. „Csak éppen az nem derül ki, hogy hol húznák meg az önkéntesség sokat vitatott határát, nem beszélve arról, hogy az iparágat legalizáló országokban – Hollandia, Németország, Svájc – az a tapasztalat, hogy ettől számottevően nem nőtt az adóbevétel, viszont teljesen elburjánzott az emberkereskedelem és az illegális szexipar. A prostitúciót ugyanis nem lehet különválasztani a bűnözéstől, mivel szorosan összekapcsolódik vele” – mondta el kérdésünkre az AI egyik magyar konzultánsa, Betlen Anna jogvédő.
Az AI állítólag globális konzultációt folytatott a kérdésben érintett szervezetekkel, köztük magyarokkal is. Ennek dacára több megnevezett szervezet, köztük a volt prostituáltakat tömörítő és a kliensek megbüntetéséért küzdő Space International szempontjait nem lehet felfedezni az AI állásfoglalásában. Az AI – Betlen Anna szerint – voltaképpen az „antisvéd modellt” népszerűsíti, hiszen nem tesz különbséget prostituált és prostitútor között, és a valódi haszonélvezőnek – kerítők, futtatók, bordélytulajdonosok, emberkereskedők – törvényes védelmet kíván biztosítani, amennyiben „önkéntes szexmunkásról” van szó.
„Emberi jogokról szónokolnak, miközben egy alapvető emberi jogsértés intézményrendszerét kívánják védeni. Beleegyezésről beszélnek, holott a prostitúcióban élők döntő többsége 14 éves kora előtt került bele ebbe az iparágba, amit mérvadó vizsgálatok és mélyinterjúk sokasága igazol” – állítja a szakértő.
A prostitúció önkéntes jellegének az is ellentmond, hogy számos kutatás, köztük a 2012-es IRIS vizsgálat is azt hozta ki, hogy az érintettek közel 90 százaléka abbahagyná ezt a tevékenységet. A többségük eleve rövidtávra tervezi ezt a „munkát”, derül ki a Panta Rhei Társadalomkutató Bt. kutatásából is, amely azt vizsgálta, miként érvényesülnek a hazai prostituáltak alapvető jogai. Az interjúkból az is kitetszik, hogy a prostituáltak kevéssé vannak tisztában helyzetük jogállásával. Hazánkban a prostitúció elősegítése – még a fizetett szexhirdetés is – bűncselekménynek számít, maga a prostituált azonban nem számít bűnelkövetőnek, legfeljebb szabálysértésért vonható felelősségre, például védett zónában való ácsorgásért vagy egészségügyi kiskönyv hiányáért.
A Panta Rhei kutatása szerint a jogi tájékozatlanság különösen a legiskolázatlanabb, legszegényebb utcai „örömlányokra” jellemző, akik a hierarchia legalján vannak, s akik a felmérés szerint a fővárosban működő 5-7 ezer prostituált közül 1500 főt tesznek ki. A prostitúció az internet világában a lakásokba szorult vissza, a legfelső kategóriába pedig az escortlányok tartoznak, akiknek a tevékenységét a hatóságok hallgatólagos beleegyezése kíséri. A hazai rendőrség csak a közvéleményt legjobban irritáló utcai prostituáltakra „vadászik”, szabálysértésért állítva elő őket. Az a lehetőség, hogy a prostituált tevékenysége külön TEÁOR-számmal rendelkező vállalkozásként is űzhető, kevés érintettet érdekel, és még kevesebben szeretnének adófizetőkké válni – derül ki a kutatásból, amely utal arra is, hogy ez esetben nem olyan egyszerű kiszámolni, mi is számítson az adóalapnak.
„A szexmunkások gyakran vannak olyan jogsértéseknek kitéve, mint a fizikai vagy szexuális erőszak, önkényes letartóztatás és fogva tartás, kilakoltatás és zaklatás, emberkereskedelem, kényszerített HIV-teszt és orvosi beavatkozás. Kizárhatják őket továbbá az egészségügyi és lakhatási szolgáltatásokból, valamint egyéb szociális és jogi védelemből” – áll az AI közleményében. Betlen Anna szerint ez helytálló megállapítás, de a megoldást az jelentené, ha lenne nálunk egy egész országra kiterjedő, speciális ellátórendszer az érintettek számára. Ez csak akkor épülhetne ki, ha a prostituáltakat potenciális áldozatokként kezelnénk, és ha meglenne hozzá a kellő politikai akarat is. Azonban a mindenkori magyar jogalkotó szerinte tudatosan kijátsza a nemzetközi egyezményeket.
Az abszolút rejtély, hogy miért pont augusztusban vette elő ezt a témát az AI, amely nőjogi téren soha nem tartozott az élharcosok közé. A jelenlegi menekültkrízisben ráadásul emberek óriási tömege van kiszolgáltatva az emberkereskedelem, ezen belül a prostitúció számára, így különösen érthetetlen az időzítés. Betlen megerősíti: nagy kérdés, mit akar valójában az AI üzenni a világnak azzal, hogy tömegek prostitúcióra kényszerítését éppen most „szexmunkának” nevezné és dekriminalizálná. Ezzel pokoli helyzetet teremtene, mindenekelőtt a menekültek számára.
Büntetendő az escort szervezése
2015. 09. 04. (XIX/36)
