Jeles teológiaprofesszorok, egyetemi tanárok és kritikusok a legjobban megírt Bonhoeffer-életrajzként emlegetik, amely nemcsak az Egyesült Államokban örvend nagy népszerűségnek, hanem Németországban is. A sikerkönyv szerzője maga is német felmenőkkel rendelkezik, ezért érdeklődött olyan intenzíven a mártírhalált halt evangélikus lelkész élettörténete után. A szerző 1988-ban hallott először Bonhoefferről. Egyik barátja megajándékozta a német teológus Követés (Dietrich Bonhoeffer, 1938) című kötetével, ami elementáris hatással volt rá. A náci birodalom ellen harcoló lelkész alakja hihetetlen erővel kezdte vonzani és inspirálni a fiatal írót. Minél több embernek szerette volna továbbadni ennek a bátor férfinak az élettörténetét. Metaxas János evangéliumának soraival nagyapja emlékének, Erich Kraegennek ajánlotta könyvét, aki maga is áldozatul esett a náci Németország brutalitásának.
A regény alcíme Bonhoeffer négy arcát helyezi középpontba. Pásztor, mártír, próféta és kém. Mintha fontossági sorrendben követné egymást ez a négy szerep a lelkész életében, miközben a műben mindvégig lelkipásztorként látjuk a főszereplőt. Olyan emberként, aki tizenhárom éves korában döntött arról, hogy egyedül Istent fogja szolgálni és harcol a gonosz ellen. Pedig a könyvből kiderül, hogy a Bonhoeffer család nem járt templomba, de gyermekeik konfirmáltak és egészen kicsi korukban Dietrich és testvérei részt vettek a herrnhuti közösség összejövetelein. Ezt a csoportot látogatta a Bonhoeffer gyermekek édesanyja is hajadonkorában. A közösséget a 18. században Zinzendorf gróf pietista fundamentumokra építette fel, aki az Istennel való személyes közösséget hangsúlyozta korának templomlátogató formalizmusával szemben.
A jómódban élő és népes Bonhoeffer család tagjai mindannyian megdöbbentek, amikor Dietrich a zenei pálya helyett a teológusit választotta. Apja, a neves neurológus haragudott leginkább fiára, mikor az anyai dédapja pályáján kötött ki. „Úgy érezte, Dietrich e lépéssel hátat fordít a tudományosan igazolható realitásnak, és a metafizika ködébe menekül. Egy alkalommal, mikor a téma fölött vitáztak apjával, Dietrich ezt mondta: »Isten akkor is létezik, ha lecsapod a fejem!«”
2015. 04. 10. (XIX/15)
