Európában az ötven év alattiak egyre kisebb része, jelenleg alig fele él házasságban, viszont a gyermekek közel négyötödét ők nevelik. Ez azt igazolja, hogy még mindig a tradicionális családi állapot, azaz a házasság biztosítja leginkább a társadalom számára az utódvállalást – derül ki Utasi Ágnes Állandó partner nélkül Európában című értekezéséből, amely a European Social Survey 2008-as adataira támaszkodik. A házasságkötések csökkenése tehát összefügg a születésszámok csökkenésével, illetve a házasságon kívül születő gyerekek számának növekedésével, ami korántsem éri el a házasokra jellemző termékenységet. Magyarországon 2013-ban az újszülöttek 46 százaléka született házasságon kívül, ami nemzetközi viszonylatban nem is kirívó arány.
Hazánkban a rendszerváltás előtt még a harminc év alattiak 90 százaléka házas volt, de a kilencvenes években elindult a házasságkötések háttérbe szorulása. Először a jómódú, jól képzett, önálló egzisztenciával bíró nagyvárosi harmincasok körében ütötte fel a fejét a szingliség – pontosabban a halogatás –, de ma már a jelenség Utasi szerint az egész harmincas korosztályra, sőt a fiatalabbakra és az idősebbekre is kiterjed, anyagi helyzetüktől függetlenül. Ebben modernizációs, nyugati tendenciát lát, többek közt előretörő emancipációt, individualizmust, fogyasztói értékrendet, az erkölcsi normák fellazulását, a társadalmi és gazdasági viszonyok átalakulását. A ritkább házasságkötés átlagéletkora Európa-szerte kitolódott a harmincas évekre, és többnyire tartós együttélés előzi meg.
„Sajátos, ellentmondásos társadalmi értékpreferenciát jelez, hogy miközben az európai országok többségében a meleg párok küzdenek partnerkapcsolatuk hivatalos házasságkötésként való elismeréséért, a hetero partnerek alig törődnek az állandó partnerkapcsolat hivatalos formáival” – jegyzi meg a szociológus. Megállapítása szerint nemcsak a házasságkötések száma csökken, de tartós párkapcsolatok is egyre nehezebben alakulnak ki: az állandó partnerkapcsolat nélkül élők magas aránya (átlag 41 százalék) ma általános jelenség az európai civilizációban. Érdekes módon ebben a jelentősen eltérő kulturális és vallási gyökerekkel bíró társadalmak között nincs nagy különbség. Az egyedülállók aránya Oroszországban, Svájcban és Nagy-Britanniában kirívóan magas (50 százalék), míg Dániában és Törökországban viszonylag alacsony (30 százalék).
2015. 03. 06. (XIX/10)
