A Shanghaitól délre fekvő Liushi városában található gyülekezet jó példája az állami kontrollnak. 1886-ban alapították egy oxfordi professzor evangelizációs körútjának eredményeként, majd a Mao-rendszer idején be kellett zárniuk, és csak 1978-ban kezdtek újra működni.
A kormány által elismert gyülekezetként egyre erősödnek, mára 2600-an tartoznak az állandó tagok közé. Az elismertség feltétele ugyanakkor, hogy az összejöveteleket és prédikációkat egy zártláncú kamerarendszeren keresztül folyamatos megfigyelés alatt tartják a hatóságok. Mindez befolyásolja a prédikációk tartalmát is: az az ószövetségi rész, amikor Dániel nem hajlandó a királyt imádni Isten helyett, az illetékesek szerint „nagyon veszélyes”.
A kínai protestánsok közül több millióan illegálisan gyűlnek össze rendszeresen, és így kerülik ki a Kommunista Párt kontrollját. Az országba évszázadokon keresztül külföldről érkeztek evangélisták, mára viszont ezeknek az illegális gyülekezeteknek a tagjai szolgálnak külföldön, leginkább Észak-Koreában. A kereszténység növekedése egyébként nagy fejtörést okoz a Kommunista Pártnak is, mert el kell ismerniük, hogy a vallási csoportok olyan szociális szolgáltatásokat képesek nyújtani, amelyeket a kormány nem, és segíthetnek megállítani a morális válságot egy olyan országban, ahol már régen nem a kommunizmus, hanem a készpénz lett az uralkodó. „Nem bíznak az egyházban, de el kell tűrniük vagy fogadniuk, mert növekedés tapasztalható. Nem akarnak 70 millió keresztényt ellenségül” – nyilatkozta a brit The Telegraphnak egy földalatti gyülekezet vezetője az állami hozzáállásról.
2015. 01. 30. (XIX/5)
