Az úgynevezett Vita utáni jelentés (Relatio post disceptationem) egybegyűjti a szinóduson részt vevő püspökök addig elhangzott legfontosabb hozzászólásait, és egyben a szinódusi záródokumentumok alapját képezi. A szöveg többek között kijelenti, hogy a melegek „olyan ajándékokkal és képességekkel rendelkeznek, amelyeket felkínálhatnak a keresztény közösség számára”, továbbá sürgeti, hogy az egyház ismerje el az egynemű párkapcsolatok „pozitív vonatkozásait”.
Bár a dokumentum maga nem módosítja a katolikus egyház álláspontját, miszerint elítélik a homoszexuális aktusokat és a melegházasságot, a nyelvezete határozott elmozdulást jelent a korábbi pápák által kiadott állásfoglalásokhoz képest. Az egyháznak „testvéri térré kell válnia a homoszexuálisok számára” – áll a tervezetben, amely kijelenti, hogy „a homoszexuálisok rendelkeznek olyan ajándékokkal és képességekkel, amelyet fel tudnak kínálni a keresztény közösség számára: vajon képesek vagyunk-e arra, hogy befogadjuk ezeket az embereket, és arra, hogy helyet biztosítsunk a számukra a közösségeinkben? Ők gyakran arra várnak, hogy olyan egyházzal találkozzanak, amely befogadó otthont jelent a számukra” – áll a dokumentumban. „Vajon be tudják-e mutatni a közösségeink azt, hogy elfogadják és értékelik a szexuális irányultságukat anélkül, hogy feladnák a család és házasság kérdéseiben vallott katolikus doktrínát?”
Az egy hete zárt ajtók mögött tanácskozó több mint kétszáz püspök közül a hírek szerint többen felvetették, hogy az egyháznak vissza kellene venni a meleg párokkal kapcsolatos „vádló hangvételéből” és kerülnie kellene az olyan kifejezések használatát, mint a „lényegében rendellenes”. Ez utóbbit XVI. Benedek használta a homoszexuálisokra utalva, még a pápaválasztása előtt, amikor a Hittani Kongregáció vezetője volt.
2014. 10. 17. (XVIII/42)
