Szatmár vármegyében elsőként 1740-ben gróf Károlyi Sándor adott engedélyt és biztosított védelmet az izraelitáknak, hogy birtokán letelepedjenek. Olyannyira szívén viselte zsidóinak sorsát, hogy rabbit is hozatott nekik Pozsonyból Nagykárolyba. A hajdani kelet-magyarországi zsidóság az agráriumnak és a kereskedelemnek egyaránt aktív motorjává vált. Sok csodarabbit tartottak számon ezen a vidéken. A leghíresebb talán az 1751-ben Nagykállóban született Jichak Ejzik Taub cadik a magyarországi haszidizmus atyja. A „kállói szent”-ként is emlegetett rabbi Baál Sém Tov, azaz a csodatevő Szent Istennév ismerőjeként híresült el a kelet-magyarországi haszid zsidók körében. Számtalan gyógyulás, bölcs példázat és jó tanács mellett az ő nevéhez fűződik a Szól a kakas már című szatmári népdal, amely hazánk vidéki zsidóságának himnuszává vált. A hagyomány szerint a rabbi egy kállói pásztorfiútól vette meg a dallamot. A csengeri Jungreisz rabbidinasztiának is fényes híre volt. Sok beteg gyógyult meg közbenjárásuk által, ezek között ugyanúgy megtalálhatjuk a szegény zsidókat, mint a dúsgazdag keresztény bárókat is. A haszid legenda szerint személyesen Rafael főangyal volt az, aki a gyógyítás szolgálatára Jungreisz rabbit felkente. Szuhányi méltóságos úr elveszett lovait is a bölcs rabbi tanácsára találták meg a Hortobágyon.
Mátészalka a hajdani Szatmár királyi vármegye egyik jelentős városa. 1888-ban Magyarországon először (New Yorkkal egy időben) Mátészalkán, a Kossuth utca 16. szám alatt, Schwartz Pál házában gyulladt ki a villany. Az áramot a Schwartz Mór által alapított Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági Rt. villanyáram-szolgáltató részlege biztosította.
A városban a lengyel zsidóknak külön negyedük volt. A 19. század közepére Szabolcs, Szatmár és Bereg királyi vármegyékben már tízezer zsidó élt. A 18. század elején Galíciából vándoroltak be tömegével, magukkal hozták vallásukat, a haszidizmust.
2014. 04. 25. (XVIII/17)
