Sváb polgári családból emelkedett a 19. század legjelentősebb magyar elbeszélői közé. Versec város polgármestere a magyart tartotta a legszívósabb és legéletrevalóbb nemzetnek. Ő maga egyáltalán nem beszélte a nyelvet, de eltökélt szándéka volt, mint kora jelentős, jómódú, polgárosodó németségének, hogy beolvad a Monarchia magyar urai közé. Magyar urat szeretett volna faragni fiából is, és terve tökéletesen sikeredett. Olyannyira, hogy évekkel később Franz Herzog, amikor egy hölgy becsületéért vívott párbajban leszúrta ellenfelét, néhány napra a váci fogházba került. Innen szárnyalt a Parnasszusra, hiszen a zárkában született meg első regénye Fenn és lenn címmel, melyet később beküldött a Singer és Wolfner Kiadó Egyetemes Regénytár pályadíjára is.
A zsűri fő bírálója, Mikszáth Kálmán egyből ráharapott a regényre. Franz Herzogból Herczeg Ferenc lett, aki egyúttal a magyar irodalom egyik vezéregyéniségévé vált. Olvasók tömegeit vonzotta, falták könyveit. A szerző önéletrajzi ihletésű írásában így emlékezik meg első könyve fogadtatásáról:
„Regényemről az első mértékadó bírálatot a régi Korona Kávéházban hallottam... Én... egyedül olvasgattam a Korona ablakfülkéjében, mikor a saját nevem ütötte meg a fülemet;
2014. 03. 21. (XVIII/12)
