„Ki gondolta volna húsz évvel ezelőtt, hogy Magyarországon évről évre egész hónapos LMBT-fesztivált fognak rendezni? Ki gondolja ma, hogy ezt előbb-utóbb betilthatják?” – tette fel a drámainak szánt kérdést Kis János filozófus az LMBT Történeti Hónap kulturális eseménysorozatot megnyitó beszédében szombaton a budapesti Toldi moziban. (LMBT: leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű.) Az SZDSZ egykori alapítója elmondta, „heteroként, az emberi jogok elkötelezettjeként” vállalta a „megtisztelő felkérést”, egyikeként annak a száztizenegy ismert személyiségnek, akik 1994-ben nyíltan kiálltak az LMBT-emberek jogai mellett a Szivárvány-ügy kapcsán. A húsz évvel ezelőtt alapított Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért nevű egyesület nyilvántartásba vételét ugyanis a bíróság minden fokon elutasította, majd a szervezet panaszát az Emberi Jogok Európai Bírósága sem fogadta el.
A filozófus kitért a melegjogok hazai történetének „mérföldköveire”, így az 1993-as alkotmánybírósági határozatra, mely szerint az élettársi viszony polgári jogi elismerése nem korlátozható a különnemű párokra. 2002-ben az AB törölte a Btk.-ból a „természet elleni fajtalanság” tényállást, továbbá a beleegyezési korhatárt a homoszexuális kapcsolatok esetében is levitte 14 éves korra. Megjegyzendő, hogy hazánk most éppen egy AIDS-robbanás előtt áll, és szakvélemények szerint a HIV-fertőzés veszélye 80-85 százalékban a melegeket, különösen a férfiakat és fiatalokat érinti. (Bővebben lásd: AIDS-robbanás előtt Magyarország. Hetek, 2013. december 13.) A 2003-as egyenlő bánásmód törvénye megtiltotta a nemi identitás szerinti diszkriminációt. 2007-ben az MSZP–SZDSZ-koalíció megalkotta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. Ez a regisztrált élettársakat majdnem minden joggal felruházta, amely a házastársakat megilleti. Az AB 2010. márciusi határozata kimondta, hogy az azonos nemű pároktól nem tagadható meg a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményéhez való jog, de az erről szóló passzus kikerült a családjogi fejezetből, az Alaptörvény pedig kimondja: a család házasságon alapuló intézmény, a házasság pedig egy férfi és egy nő életközössége. A jogvédő szervezetek tiltakoztak, mondván: a családjogi szabályozás súlyosan diszkriminatív. Kis János a 2010 óta tartó időszakot összességében a köztársaság bukásaként értékeli, amikor is „kormányra került az ultramontán klerikalizmus, sarkában a neonáci kipárolgású szélsőjobbal”.
A filozófus szerint a fejlett világban nagyon gyorsan teret nyert a homoszexuálisok elfogadása. „Nyugat-Európában a derűs összeszokás az uralkodó tendencia, de kíséretében megjelenik a viszolygó – és viszolyogtató – elutasítás is” – közölte Kis János nemes egyszerűséggel, a franciaországi demonstrációkra utalva, ahol hatalmas tömegek tiltakoztak a melegházasság legalizálása ellen.
A melegházasságot szabályos közbotrány közepette szentesítő szocialista Hollande-kormányzattal a Magyar Szocialista Párt jó kapcsolatokat ápol. Az MSZP 2013. júniusában megalakította LMBTQ Munkacsoportját, a jogegyenlőségért harcoló nemi kisebbségek politikai képviseletét felvállalandó. Mesterházy Attila pártelnök a múlt heti pártkongresszust követően tárgyalt a legjelentősebb hazai LMBT-szervezetekkel.
A találkozón részt vett a párt civil igazgatója, Szabóné Müller Tímea, aki lapunkat úgy tájékoztatta: kormányra kerülésük esetén az azonos nemű párok törvény előtti elismerésének érdekében fenntartják a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, de a melegházasság kérdésére nem tért ki. Az aktuális uniós fejleményekkel is összhangban a gyűlöletbeszédet mint jogi tényállást kiterjesztik a szexuális kisebbségek elleni verbális megnyilvánulásokra is. Cselekvési tervet készítenek a szexuális kisebbségekre irányuló hátrányos megkülönböztetés ellen, megerősítik az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, és fokozott figyelmet fordítanak a HIV/AIDS prevencióra.
A baloldali pártok képviselői tavaly nyáron, a Budapest
Pride kapcsán még konkrétabban fogalmaztak: előrelépésként azt szeretnék elérni, hogy az azonos nemű párok örökbe fogadhassák egymás gyerekét, és a leszbikus nőknek is legyen joguk a mesterséges megtermékenyítéshez, másrészt visszaállítanák a bejegyzett élettársi kapcsolat jogi hátterét.
Ezzel párhuzamosan egyre inkább erősödik a melegközösségek aktivitása a hazai kulturális és társadalmi életben, aminek célja a kimutathatóan „homofób” magyar társadalom toleranciájának növelése a szexuális másság iránt. Felvonulások, zenei és filmes fesztiválok mellett idén második alkalommal kerítenek sort az LMBT Történeti Hónap eseménysorozatára. A Háttér Társaság és a Labrisz Leszbikus Egyesület szervezésében megvalósuló rendezvény nemzetközi viszonylatban húszéves múlttal bír: az USA-ban 1994-ben rendezte meg egy középiskolai tanár az első LGBT History Month rendezvénysorozatot az identitáserősítés céljával. A kezdeményezéshez 2004-ben csatlakozott az Egyesült Királyság, majd 2006-ban Skócia. A skót koordinátor LGBT-egyesület az Európai Bizottság támogatásával nyolc további országban – köztük 2012-ben Magyarországon – segítette elindítani az első ilyen rendezvényt, amit hazánkban több nagykövet a jelenlétével is támogatott.
Az LMBT Történeti Hónap programjainak deklarált célja a kultúraformálás, a hazai és nemzetközi melegmozgalom történetének feltárása, amelyet ma már a polgárjogi mozgalmak részeként könyvelnek el, nem utolsósorban a második világháborús náci üldöztetés okán. Kölcsey, Munkácsy vagy Báthory
Erzsébet orientációjának tisztázása, történelmünk és kulturális múltunk nagyjainak „előbújtatása” is szerepel a februári eseménysorozatban, amelyet idén Budapesten, Miskolcon, Szegeden és Tahitótfalun rendeznek meg.
A szponzorok között kormányzati, illetve állami szerv – az MTA TK Szociológiai Intézetét leszámítva – nem található.