„A romániai zsidóság holokauszttúlélőinek számát csak becsülni lehet” – mondta el lapunknak Tibori Szabó Zoltán újságíró, a téma ismert kutatója. Az akkori viszonyok – a második bécsi döntés értelmében – két különböző területként kezelték Erdélyt és a Román Királyságot. Észak-Erdélyben így közel 160 ezer zsidó zsúfolódott össze, akik közül nagyon sokan a megszállt kelet-európai államokból menekültek ide.
A háború után mindössze 15 ezer túlélő került vissza az akkor már egységes Romániába. Innen sokfelé vezetett az útjuk, a legtöbben Olaszországot célozták meg, ahonnan az akkor még angol fennhatóság alatt álló Palesztinába igyekeztek. Akik maradtak, nehezen találták meg a helyüket az új rendszerben, hiszen a legtöbben a kereskedelemben vagy értelmiségiként dolgoztak a háború előtt. Más volt a helyzet az egykori Román Királyság területén, amely nem került német megszállás alá. Itt körülbelül 100 ezer zsidó származású állampolgár küzdött az alakuló kommunizmus megpróbáltatásaival szemben.
„A kelet-közép-európai országokban sikeresen vetették meg lábukat a kommunista rendszerek, és az addig a hatalomátvételben nagy szerepet játszott zsidóság helyzete relativizálódott” – mondta lapunknak Olosz Levente történész. A Szovjetunió vezetésével és iránymutatásával hatalmas antiszemita hullám vette kezdetét, amely 1953-ban érte el a csúcspontját, az úgynevezett orvosperekkel. Romániában is végigsöpört a tisztogatási hullám, a párt vezetése szeretett volna megszabadulni a teherré vált zsidóságtól, de nem tudták szakértelmüket nélkülözni az ország gazdasági ágazataiban. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után teljesen beszüntették a zsidók kivándorlását, mivel a moszkvai hatalom új vezetői nem nyilatkoztak egyértelműen a kérdésben.
2013. 12. 13. (XVII/50)
