hetilap

A jobbikosok kilencen akcióznak, és mivel a tüntetést jelentős szervezés előzte meg, meg kell kérdeznem, hogy ez itt a teljes helyi alapszervezet, vagy többen is vannak? „Többen vagyunk, csak ők dolgoznak, mi viszont szabadságot vettünk ki” – tájékoztat a Lúd-Milla feliratú molinót tartó jobbikos, majd soraikba invitál, amit kénytelen vagyok udvariasan hárítani. Cuki bácsi időközben lehiggad, és visszavált kolompos üzemmódba, Bajnai Gordon viszont minderről mit sem sejt, tekintettel arra, hogy a hátsó bejáraton érkezik meg.
Ez a riport innentől a legjobb akarattal sem tud olyan viccesen folytatódni, ahogy elkezdődött, mert Bajnai nem Cuki bácsi. Visszafogott, nyugodt ember, érzelmek ritkán ragadják el, nyilvánosság előtt talán soha. A legerősebb poén, amit az este folyamán hallhatunk tőle, hogy magára vállalja a húszperces késést, mert az az útfelújítás, amely gátolta a pontos megérkezésben, még az ő kezdeményezésére kezdődött el.
Bajnai október vége óta áll az érdeklődés homlokterében, mióta bejelentette az Együtt 2014 választási mozgalom elindítását. Itt, Komlón, a Baloldali Közéleti Klub lakossági fórumán kiderül, hogy valamikor tavasszal, egy halászléfőző versenyen egyeztette Páva Zoltán korábbi polgármesterrel az október 31-ei komlói vendégszereplést. Ezek szerint – okoskodik a tudósító – Bajnai már tavasszal tudhatta, hogy október 23-án zászlót bont?
Komlón a helyzet rossz. Országosan is az, de itt rosszabb. Magyarországon 11 százalékos az álláskeresők aránya, Baranya megyében 15, a mecseki bányászvárosban 20 százalék. „Jó szerencsét!” – köszönti a színpadra lépő Bajnai a közel 400 fős közönséget. A többnyire idős emberekből, köztük sok bányászból álló hallgatóság felállva, vastapssal köszönti a „miniszterelnök urat”. Évek óta nem telt meg a színház nézőtere, most viszont annyian vagyunk, hogy többen a lépcsőn ülve, mások a falnál állva figyelik az eseményeket.  
Akik úgy gondolták, hogy Bajnai Gordon találkozása „az emberekkel” önmagában hírértékű lesz, tévedtek. Bajnai jó kommunikátor. Magyar közegben politikust méltatni gyanús, de a látottak-hallottak alapján most mégis ez következik: Bajnai nem szít gyűlöletet akkor sem, amikor szinte betonba döngöli az Orbán-kormányt, mert tények alapján döngöli bele. Nem keres ellenséget, nem ígér gyors sikert, és nem alapoz szociális elégedetlenségre. Továbbá nem ripacs, nem beszél példázatokban, és nem diszlexiás.  
Az előadás első részében nagyjából az október 23-ai beszédét eleveníti fel. A cél a nemzet felemelése, és a nemzethez mindenki hozzátartozik, aki – például – az olimpián a magyaroknak szurkolt. Magyar a fideszes és magyar a jobbikos is.
Bajnai szerint „lehet magyar csoda”, mint ahogy volt finn, német, ír és svéd csoda is, azaz voltak nemzetek, melyek súlyos válságokat követően képesek voltak talpra, majd a felemelkedés útjára állni. De azért voltak képesek rá, mert alapvető kérdésekben hosszú távra megegyeztek, és ettől a megegyezéstől a hatalomváltások során sem tértek el.   
A távolabbi jövőre datált „magyar csodához” jelentős összefogásra van szükség, ezért hozták létre a Millával és a Szolidaritással a választási mozgalmat. A kormány szemmel láthatólag naponta barkácsol valamit a választási törvényen, mert tisztában van azzal, hogy veszélybe került a 2014-es győzelem. Az egyfordulós rendszer és a 200-ra csökkentett ajánlószelvény-szám is azt szolgálja, hogy boldog-boldogtalan elindulhasson a választáson, hogy az így széttöredezett kormányellenes erők egymást gyengítve növeljék a Fidesz esélyét. Az új rendszerben egy lehetőség maradt: már a választások előtt összefogni és közös jelöltet állítani. Összefogni viszont csak alapvető pontokban történt megegyezés alapján szabad, ezek pedig Bajnai szerint a haza, a haladás, a szolidaritás és az Európához fűződő viszony kérdése. A száraznak tűnő fejezetcímeket tartalommal is megtölti a szónok. A haza esetében ez így hangzik: a határokon belül kell egyesíteni a magyarságot. Mégpedig azért, mert 2002 óta végletes a megosztottság. Kezdődött a kokárdázással, amikor a Fideszben kitalálták, hogy a „nemzeti érzelműek” a választásig viseljék a trikolórt, aztán a vereség után folytatódott a „haza nem lehet ellenzékben” orbáni jelszóval. Bajnai szerint a Fidesz politikáját régóta uralja az ellenségkeresés és -képzés. A krach a kétharmados győzelem után ütött be, ugyanis belföldön elfogytak az ellenséggé kinevezhető rétegek. Ezért lett az új ellenség az IMF, az EU és a bankok. „Háborús országokból viszont menekül a tőke, és menekülnek a magasan képzett és a kreatív, vállalkozó szellemű embe­rek”, mindazok, akik a felemelkedés motorjai lehetnének – állapítja meg Bajnai, a statisztikai adatok pedig őt igazolják.  
A haladással kapcsolatban kitér a hatalom által „csigolyánként eltört gerincű” demokráciára. Kilenc évre bebetonozott alkotmánybírák, legfőbb ügyész, médiahatóság, leválthatatlan kormányközeli emberek – e téren is nehéz lenne vitatkozni. Bajnai szerint éppen ezért egy kormányváltás nem hozhat tartós sikert, ahhoz az egész rezsimet le kell váltani. „Mit tehet az új kormány – kérdezi egy hozzászóló –, ha a fideszes többségű Költségvetési Tanács megalapozatlannak minősíti az új költségvetést, és ezért Áder Jánosnak – az új törvény értelmében – fel kell oszlatnia az új országgyűlést?” „Az ilyen helyzetek elkerülésének egyetlen módja egy nagyon erős és széles összefogáson alapuló új közép győzelme, mert az megakadályozhatja, hogy a kisebbségbe került jelenlegi kormánypártok különböző trükkökkel és bármiféle törvénymódosítással maguknál tarthassák a hatalmat vagy megakadályozzák a korszakváltást” – feleli Bajnai. „És hogyan tudná összebékíteni Gyurcsány Ferencet Szili Katalinnal a széles összefogás érdekében?” – kap újabb releváns kérdést a szónok. „Most nem a személyi kérdéseken van a hangsúly. Aki ezzel foglalkozik, az árt az ügynek” – feleli Bajnai. Látszólag megkerüli a kérdést, de mégsem: a DK és a Milla között fennálló éles elvi ellentétet például magától hozza szóba, és azt mondja, hogy ezt a két félnek kell egymás között tisztáznia. Ez tehát azt jelenti, hogy őt magát kevéssé érdeklik az efféle viszályok: aki korszakváltást akar, tegye meg a szükséges lépéseket, és csatlakozzon az összefogáshoz – amit momentán harmadmagával ő vezet. Érdekes, hogy miközben ez a kizárólagosságra törekvésként is értelmezhető hozzáállás sok MSZP-vezetőnél kivágta a biztosítékot, a komlói baloldali szavazókban kifejezetten szimpátiakeltő. Sőt, tetszik magának Puch Lászlónak is. Az MSZP előző pénztárnoka – akit a pártból való kiválásuk előtt Gyurcsányék is azzal gyanúsítottak, hogy együtt üzletelt Simicska Lajossal – a nézőtéren ül, végighallgatja, majd megtapsolja Bajnait, az előadás után pedig az Index kamerájába azt mondja: nagy izgalommal és együttérzéssel figyeli az összefogásért tett erőfeszítéseket, és úgy látja, hogy Bajnaiék politikája nagyon közel áll az MSZP-éhez. (Puch az utóbbi időben eltávolodott Mesterházy Attila szocialista pártelnöktől, aki kevésbé tűnik lelkesnek az Együtt 2014 kapcsán.)
Visszakanyarodva az előadáshoz, a szolidaritás kapcsán konkrétumokat is említ Bajnai: felül kell vizsgálni a közmunkaprogramot, a három hónapra csökkentett munkanélküli segélyt és a felsőoktatás rendszerét. Bajnai szerint szolidaritás az, hogy a válságból való kilábalás terhét az egész nemzet viseli, a gazdagabb réteg – az államon keresztül – hozzájárul a leginkább rászorultak felemeléséhez, az utóbbiak viszont nemcsak az állam segítségére várnak, hanem a saját erejüket is latba vetik. „Budapesten 230 ezer forint az átlagkereset, Komlón, ha bárkinek ennyi lenne, nem is tudom, mit csinálna örömében” – mondja egy nyugdíjas bányász, majd arra kéri Bajnait, hogy miniszterelnökként ne feledkezzen meg a komlói bányászokról. Baj­nai ismét leszögezi, hogy nem tekinti magát miniszterelnök-jelöltnek, a főváros–vidék szembeállítás pedig nem illeti, mivel bajai származású. A komlóiak mindenesetre nemcsak miniszterelnöközik, de többen ki is jelentik, hogy az országnak csak az adhat reményt, „ha Miniszterelnök úr lesz a miniszterelnök.”
Az Európához fűződő viszonyról Bajnai azt mondja, hogy Szent István óta odatartozunk, amikor viszont keleti befolyás alá kerültünk, az mindig hanyatlással járt. Bajnai szerény: nem a Fidesz kudarcos keleti politikáját ostorozza, csak tényt közöl. És amikor arról beszél, hogy a jelenlegi ciklusban elindult Audi- és Mercedes-gyárak megállapodásait még az előző kormányok kötötték, nem azt hangsúlyozza, hogy Orbánék az ő munkájuk gyümölcsét aratják, hanem azt, hogy most viszont nem születnek ilyen megállapodások, és ennek negatív hatását három-négy év múlva fogjuk megérezni a hiányzó munkahelyek miatt.   
„Maradj meg ilyen higgadtnak és nyugodtnak. A te higgadtságod miatt maradtunk mi is azok, és ezért nem küldtük el a kormányt oda, ahová való” – mondja a fórum végén Bajnainak Páva Zoltán, és emlékül egy bányászfokossal ajándékozza meg „a jövő miniszterelnökét”.
„Van félnivalója Orbán Viktornak Bajnai színrelépése miatt?” – kérdezem kifelé menet az egyik résztvevőtől. Orbánnak nem Bajnaitól, hanem a magyar nemzettől kell félnie, feleli a nyugdíjas korú férfi. A színház előtt még Cuki bácsit keresném, de a főkolompost már elnyelte a korán leszálló mecseki est.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek