A világháború után, 1916-ban a kormány újjáélesztette a Turáni Társaságot Magyar Keleti Kultúrközpont alcímmel. A társaságot a Károlyi-kormány is támogatta, majd a Tanácsköztársaság idején is finanszírozták. Sőt, a proletárdiktatúra idején alakult meg a Szocialista Keleti Társaság, s annak lapja a Kelet. A Turáni Társaság tagságát a Horthy-korszakban is a politikai és társadalmi elit alkotta, a kormányzó miniszterelnökei szinte kivétel nélkül tagok voltak, a vezetésben pedig majdnem mindig helyet kapott a külügyminisztérium delegáltja. A turáni rokonság felértékelődésének okát elsősorban Magyarország külpolitikai elszigeteltségében és a nyugati nagyhatalmakkal szembeni bizalmatlanságban láthatjuk. A társaság széles körű ismeretterjesztő munkát végzett: elérték, hogy a kultuszminisztérium október harmadik szombatját
a néprokonság napjává nevezze ki, amikor minden iskolában a turáni népekről kellett ismeretterjesztő órát tartani. Az 1930-as évek második felében újjáéledt a Magyarországi Turán Szövetség, amely a kereszténységtől való elfordulást hirdető újpogány eszméket népszerűsítette, és Zajti Ferenc közismert elméletét, mely szerint Jézus nem is zsidó, hanem valójában pártus volt - tehát turáni. Rovásírásos folyóiratot adtak ki, s az ősmagyar vagy annak vélt nevek ismételt meghonosítását szorgalmazták. Az 1940-es évekre a turanizmus iránti társadalmi érdeklődés minden korábbit felülmúlt. Ezzel egyidejűleg a kormány is több „turáni" néppel kötött barátsági szerződést.
(Forrás: Paksa Rudolf - A magyar szélsőjobboldal története)
2012. 08. 17. (XVI/33)
