„Szálem alejkum arrahmatulla uá barakátó” – fordulnak jobbra és balra a férfiak. A pénteki imádságnak vége van. Sokan felállnak és elmennek, páran csendesen beszélgetnek a mecsetben. Érdeklődve figyelik a Hetek tudósítóját, aki végigülte az imám beszédét és a közös imádkozást. Mohamed Morszi megválasztása óta ez a második péntek az országban. A mecset, melyben ülünk, először a történelemben büszkén vállalja, hogy a „testvérekhez” tartozik.
Nem az
imádkozásért jöttünk, amiért kaptunk is pár megjegyzést. Az imámot várjuk, aki jelezte, hogy hajlandó velünk beszélgetni a szervezetről, amelynek tagja. Tisztességesen végighallgattuk a prédikációját, mely a helyes erkölcsökről és az egyiptomi nagypolitikában bekövetkező tisztulásról szólt. Amíg feltűnt dzsalabijás és papucsos alakja, hogy a közeli kávézóban a szervezet felépítéséről beszéljen, átgondoltuk, mi is tudható a Testvériségről.
A kezdetek
A Muzulmán Testvériséget 1928-ban alapította Haszán Ál Bána Egyiptomban vallási, politikai és társadalmi mozgalomként. Ideológiája a kezdetekben arra irányult, hogy visszavezesse az iszlámhoz azokat, akiket „megrontottak” a nyugati eszmék.
A mozgalom populista jelszavai kezdetben az egyiptomi szegénységet célozták meg társadalmi igazságosságot ígérve, majd Szajjid Kutb révén, aki Mérföldkövek című könyvével (erről lásd keretes írásunkat) megalapozta a modern kori politikai iszlamizmust, nemzetközivé vált. Iskolákat, kórházakat, mecseteket építettek, de üzleti vállalkozásokat is finanszíroztak. Kutb írása után, melynek hatását a Közel-Keletre a Kommunista kiáltványhoz vagy a Mein Kampfhoz hasonlítják, a szervezet minden arab országban működni kezdett. Politikájuk miatt azonban hamar szembekerültek kezdetben a kolonialista nyugati hatalmakkal, később pedig a világi országvezetéssel.
A szervezet csak a ’80-as évek elején utasította el a fegyveres erőszakot, a nevükhöz köthető egy sikertelen merénylet Gamal Abdel Nasszer elnök ellen, de a megbuktatott Mubarak-kormányzat is a szervezetet vádolta több, elsősorban a kopt keresztény kisebbség ellen elkövetett merénylet miatt. Harcias, a nyugati típusú nemzetállamot elutasító ideológiájuk ideális kiindulóponttá tette őket minden jelenleg is aktív terrorszervezet számára: a Muzulmán Testvériségből alakult a tavalyi eilati vérengzés során ismét reflektorfénybe került Iszlám Dzsihád terrorszervezet, a Gázai övezetet vasmarokkal irányító Hamasz, de az Oszama bin Laden terrorszervezetével is jó kapcsolatokat ápoló Gama’a al Iszlamíja is. Bin Laden egyébként több évet töltött Egyiptomban, különböző, a testvérekhez köthető szervezet vendégeként.
A ’80-as években a szervezet éles paradigmaváltáson ment keresztül: elhatárolódott a fizikai erőszaktól, és a demokrácia lelkes hívévé vált. Nem véletlenül: ekkorra már állam voltak az államban, saját, működő szociális hálóval, melyet a szekuláris egyiptomi kormányzat már nem tudott biztosítani a tömegeknek. Még 2011 nyarán nyilatkozta Abu el Fotú, a szervezet „útmutató bizottságának” vezetője a Hetek tudósítójának, hogy habár néhány eszmét megtartottak Szajjid Kutb könyvéből, de politikai agendájuk népszerűsítése és a toborzás már békés eszközökkel zajlik.
2012. 07. 13. (XVI/28)
