Egy szállóigévé vált mondat szerint az evészavarok azok a lelki betegségek, amelyekben a legtöbben meghalnak. Jellegzetes pszichoszomatikus betegségekről van szó, ahol a lelki zavarok a fizikai állapot leépülésében öltenek testet.
„Az evészavarok gyógyulási arány tekintetében más súlyos pszichiátriai betegségekhez hasonlóak: a betegek fele meggyógyul, egynegyede javul, de tünetekkel küzd. Maximum tíz-húsz százalék körüli a visszaesési arány. A páciensek egynegyede nem gyógyul meg, az összességében húsz százalékos halálozási arány ez utóbbi csoportból kerül ki, ők más téren is súlyos önkontrollzavarral küzdenek" - mondta el lapunknak Túry Ferenc pszichiáter. Az evészavaros betegek esetében nélkülözhetetlen a pszichoterápiás kezelés, ami szükség esetén gyógyszeres kezeléssel is társul. Az érintetteknek általában nincs betegségtudatuk, ezért a hozzátartozóknak meghatározó szerepük van a felismerésben. Ma egyre gyakoribbak az önkontrollhiány szélsőséges formái, miközben egyre nő azoknak a fiataloknak a száma is, akik bizonyos időközönként produkálnak csak evészavaros résztüneteket, mint az önhánytatás, hashajtószedés, mániás testedzés vagy pár napos éhezés.
Az evészavarok testi szövődményekkel is járhatnak. Ezek egyik csoportja a koplalás és a diétázás következménye (testi leromlás, hajhullás, hormonzavar, anyagcserezavarok). Másik csoport a falási rohamokkal kapcsolatos; ezek a szövődmények elsősorban az emésztőrendszer felső szakaszát károsítják (nyálmirigyek megduzzadása, gyomorrepedés). A harmadik csoportba a súlycsökkentő viselkedések következményei tartoznak (például a hashajtók, vízhajtók szedésének ártalmai). A károsodott szervrendszereket tekintve a szövődmények között elsőként a gyomor-bél rendszer panaszai és a szívritmuszavarok említendők. Mellesleg a fogak is tönkremennek, kihullanak.
2012. 04. 20. (XVI/16)
